Nyárra talán a jó lelkűek látnak parányi javulást, ősz végére látható érré duzzadva sejlik fel némi pénz a bürokrácia útvesztőin át az útfelújításra szánt zsebben, aztán a tél első, enyhén fagyos, útfelújításra már épp alkalmatlan napjaira megjelennek az aszfalttal gőzölgő csapatok vert hadai hazánk útjain, és mire feleszmélünk, a körforgás új ciklust kezd – csak az utak minősége nem javul.
Nem kétség, lehetne máshogy, jobban is csinálni, mutathatjuk jobb sorsú északi barátaink példáit, de tudjuk, a feltételes módban íródott mondatok gyakorlati haszna igen kevés, ezért inkább nézzük meg, hogyan tudjuk minimalizálni a kátyúk okozta veszteségeinket.
Igen, jól gondolják sokan: nem kell beléjük hajtani. Az elkerülés záloga tehát nem más, mint a sebesség csökkentése és a követési távolság növelése, mert így előbb észrevesszük a sunyin meglapuló kátyút, illetve több időnk jut kikerülni. Abban az esetben, ha nem sikerül kikerülni és mindenképp meg kell ismertetnünk autónkat a gödörrel, sokat számít a becsapódás dinamikája, tehát érdemes minél inkább lelassítani, csökkentve a járművünket érő erőhatást. Ám vigyázzunk arra, hogy közvetlenül a kátyún áthaladáskor már ne fékezzünk, hogy a kerék ne átcsússzon, hanem átgördüljön a gödrön.
Fontos, hogy kerüljük a hirtelen manővereket, mert főleg nagy sebesség mellett elrántva a kormányt, illetve hirtelen fékezéskor könnyen elveszthetjük uralmunkat autónk felett, vagy belénk koccanhatnak – a baleset pedig sokkal nagyobb baj lehet, mint a kátyúkár. Mindenképp ajánlott óvatosabban, körültekintőbben közlekedni, kerülni az úttest szélét, mely sok esetben a padkánál megsüllyed, letöredezik.
Érdemes követni az előttünk haladó járművek mozgását – ha mindenki lassít előttünk vagy kerül valamelyik irányba, ott gyanakodjunk, hogy úthiba van a burkolaton. Főleg országúton jól megfigyelhető, hogy azokon a szakaszokon vannak sűrűbben vagy nagyobb valószínűséggel kátyúk, ahol az utat fák szegélyezik, mert ott a növényzet által vetett árnyék miatt még a napsütéses téli napokon sem tud felszáradni, felmelegedni az aszfalt.
Ugyanígy úthibák által kedvelt találkahely a csatornafedelek környéke, a régebbi útjavítások felülete, mely hajlamos megsüllyedni. Továbbá az út középvonala is gyakran gödrös, ami abból adódik, hogy az ellentétes forgalmi sávokat általában két részletben aszfaltozzák, így a kapcsolódó vonal nem lesz teljesen homogén. Kátyú szempontjából igen alattomosak a pocsolyák, ugyanis nem tudhatjuk, hogy a sima, átláthatatlan vízfelület mekkora mélyedést rejt, így ha tehetjük, mindig kerüljük ki őket.
Apropó kikerülés: rettentő zavaró és veszélyes az a gyakorlat, ahogy manapság a siralmas állapotú országutakon az autók a szembesávban folyamatosan kerülve haladnak, gyakorlatilag az utolsó pillanatig farkasszemet nézve az ellentétes irányból érkezőkkel. Ilyenkor sosem tudhatjuk, hogy a sofőr csak kerül és tisztában van-e azzal, hogy jönnek szemből, tehát visszasorol majd az ütközés előtt, vagy csak simán nem figyel, esetleg elaludt, rosszul lett, és azért halad velünk szemben. Emiatt minden esetben indexeljünk, ezzel tudatva környezetünkkel, hogy nem véletlenül váltunk sávot, és visszaindexelve azt is jelezhetjük a szemből jövőnek, hogy vissza fogunk sorolni, még mielőtt egymásba mennénk.
Tudom, a nagy könnyűfém felni és a sportfutómű jól néz ki, egy helyesen tuningolt futómű ráadásul a vezetési élményt is növeli, ám ne feledjük, hogy nem ezekre a romos utakra találták ki őket. Nem árt mérlegelni, vajon ad-e a csinosítás annyi örömöt, ami feledtetni tudja azt a kiadást, mikor a drágán vett nagy alufelnit a sérülékeny kis oldalfalú gumival és a kemény sport-lengéscsillapítóval együtt kell horroráron cserélnünk, nem beszélve a többi alkatrészről, amely szintén fokozott terhelésnek van kitéve a feszes futómű miatt.
Nézzük, mit tudunk tenni, ha nem sikerül elkerülni a hazai kátyúrengetegbe kódolt elkerülhetetlent. Egyszerű szemrevételezéssel, illetve a gumit leszerelve ha végighúzzuk kezünket az oldalfalán, és horpadást, dudort látunk, érzünk, akkor a gumi nagy valószínűséggel szálszakadásos, amit a szálszakadás mértékének függvényében cserélni kell. A gumi oldalfala mellett persze nem árt megvizsgálni a futófelületet sem, hisz a rendellenes kopás arra utal, hogy elállítódott a futóművünk. A lengéscsillapító olajszivárgással hajlamos jelezni, hogy nem bírta a kátyú ütését. Ezek a tünetek persze nem egyből jelennek meg. Amit viszont egyből meg tudunk tenni, és jól jön a bizonyítás során, hogy fényképpel dokumentáljuk a kátyút, ha van rá lehetőség – esetleg centivel lemérjük mélységét. Emellett mindig kérjük a futómű ellenőrzéséről és javításról számlát, hogy legyen nyoma a kár összegének.
Végül, amolyan gondolatébresztés jelleggel, megosztanám a hazai utakkal kapcsolatban felmerült kérdéseket. Elsőként: hallottunk mi már valaha olyat, hogy bárkit elmarasztaltak volna azért, hogy egy adott útszakasz használhatatlanná vált a rengeteg kátyú miatt? Valaha hallottak már olyanról, hogy valaki komolyan elkezdte volna pedzegetni, hogy nálunk miért nem sikerül sosem tartós utakat építeni, jól kijavítani az úthibákat, és egyáltalán, miért nem jut sosem elég pénz az utak fenntartására?
Ne értsenek félre, természetesen nem bűnbakok, jogtalan meghurcolások meg koholt vádak után kiáltok, hisz azzal nem jutunk előrébb, csak nem látom, hogy a sok esetben szinte használhatatlan, balesetveszélyes utak miatt keletkező károkért bárki is vállalná a felelősséget, nem látom, hogy lenne bármiféle visszatartó erő, hogy ne épüljenek gyatra utak.
Az útépítésben és -javításban a gondos tervezés, a szakszerű kivitelezés, a felhasznált anyagok, technológiák ellenőrzése, az elvégzett munka alapos átvétele, az állapotfelmérés, a hatékony útfenntartás, a garancia, az elvárt minőség, a költség-haszon elemzés, a gazdaságosság, az externális költségek, a várható élettartam, tehát az ipar és a műszaki élet egyéb területein bevált, elfogadott, napi használatban lévő gyakorlatok, elvárások nem létező fogalmak? Mindig minden egyszerűen megmagyarázható pusztán a pénzhiánnyal?
Az írás cikkünk kivonata. A teljes anyag ezen az oldalon érhető el.
