A Porsche Múzeumot talán senkinek sem kell bemutatni. Stuttgart-Zuffenhausen legimpozánsabb épülete egy kiváló étterem és egy felújítórészleg mellett néhány tucatnyi mérföldkőnek ad otthont. A német sportautógyártó történelme viszont sokkal több különlegességet tartogat, mint hogy minden beférjen a látogatható kiállításra. Közel 500 ismert, titkos vagy elfeledett típus, koncepció, kezdemény található a múzeum félreeső raktárában, ahova a 911 50 éves születésnapja alkalmából exkluzív bepillantást nyerhettünk.
Már a belépő is magáért beszélt. Egyszerű vasajtón belépve egy hóbortosan öltözött, könyvtáros alkat fogadott minket, akin azonnal látszott az izgalom, hogy bemutassa az autókat. Nem csoda: itt tényleg nem gyakran fogadnak látogatókat. De én alig tudtam figyelni szívélyes vendéglátónkra, a háttérben már rögtön egy igazi ritkaság vonta magára figyelmemet. Nagyon kevesen tudják, hogy a 993-as kódjelű 911-ből készült Speedster.
A hivatalosan nem is létező szériából kettő látott napvilágot. Az egyik – egy Cabriolet utólagos átépítése a Porsche Exclusive részlegben – Jerry Seinfeld számára készült 1998-ban. Az egyetlen igazi, sötétzöld Speedster azonban Ferdinand Alexander Porsche számára készült 1995-ben, hogy az autóipar prominens személyisége a 60. születésnapját méltó módon ünnepelhesse vele. Hát ő állt velem szemben.
Ezek után megkezdődött a gyors tárlatvezetés. A Carrera 4 összkerékhajtás prototípusa és egy Porsche motorkerékpár mellett úgy mentünk el, mintha ott sem volna. Pedig utóbbi is nagyon érdekes történet. A gyár ugyanis mérnöki erejét kihasználva nagyon sok megrendelőnek dolgozott, így például a német rendőrségnek is. Az állami felkérésre létrehozott megoldásuk pedig a korabeli tökéletes szolgálati motor címszó alatt jött létre. Az egykori „kémfotós” tesztautók között állt egy 959-es farrészt magán hordó 993-as. A szuperautó–sportautó hibrid a két rokon típus közé ékelődött volna be a kínálatba, hogy a Turbónál gyorsabb, de a technikai csúcsokat megmászó 959-nél elérhetőbb legyen. Végül a gazdasági körülmények közbeszóltak, pedig a 996 előtt ő lett volna az első vízhűtéses boxerhatos motorral szerelt 911-es. Az itt pihegő példányban viszont meglepő módon V8-ast találtunk, mindenféle műszerekkel teletűzdelve.
A motor hőháztartását vizsgálták itt a mérnökök, éppen úgy, mint a raktár másik végében álló, első ránézésre a kémfotósokat megtévesztő Mercedes kupé karosszériát viselő Porschében. Minek? Ő bizony már a 989-es kódnéven érkező négyajtós szedán motorterébe került volna, amely viszont ssem került szériába – még koncepció formájában sem. 1992-ben végképp eltörölték a projektet és bezúzták a koncepciót. Legalábbis az első hírek erről szóltak, de az Autoweek magazin megcáfolta ezt, igaz, fotót nem tudott közölni. Mi viszont láttunk egy négyajtós koncepciót a hátsó sarokban porosodni, amely megfelelhetett a kor formai követelményeinek – igaz, meglehetősen elnagyolt formában. Bár teljes bizonyosságot erről nem szereztünk, könnyen lehet, hogy a Panamera elődjéről világújdonságként mi rántjuk le a leplet.
Ha már Panamera: a Porsche dízelmotoros történelmének is felvettük a fonalát. Sokan nem tudják, de nem csak a Lamborghini dédelget traktoros gyökereket – régebben a zuffenhauseniek is készítettek ilyen munkagépeket, amelyek leginkább könnyű súlyuk okán örvendtek népszerűségnek. Volt itt 822 köbcentis egyhengerestől a 3,3 literes, négyhengeres, léghűtéses dízelmotorig minden – utóbbiból már az 50-es években 50 lóerőt csikartak ki a mérnökök.
Nagyon érdekes volt látni, hogy miként történik egy autó alapjainak kikísérletezése, a mérnökök tudásának gyarapítása. Ezt jó pár, szerényen meghúzódó 924-en lehetett lemérni, amelyek között az eredeti koncepcióval ellentétben volt farmotoros, hátsó-, össz-, és elsőkerék-hajtású(!) kivitel is, hogy az elmozgás lehetséges útjait vizsgálják. A legnagyobb mosolyt viszont kétségtelenül az a konstelláció csalta az arcomra, amelyben néhány műanyag elem között ott volt egy ismerős ülés és kormány. A Carrera GT, a legutolsó kőkemény szuperautó alapjait tervezték így a mérnökök – szó szerint a vezetőfülkétől kiindulva.
Órákig lehetne a mesét folytatni, kezdve a versenysporthelyszíneken használt apró robogóktól, a megrendelésre gyártott fenntartható autó koncepción át (melynek „rácsos” karosszériája óriási előrelépést hozott a szériaautók rozsdavédelmében is) a kombis jellegű ős-911-ig, ám innentől beszéljenek helyettem a képek.
Amint a múlt csendben porosodó és letakart bástyái között sétálgattam, újra éreztem, hogy elvesztem. Ahogy Pandora a szelencéjét, úgy én is az autózás szeretetének még mélyebb bugyrát nyitottam fel magamban. Az olajos benzingőz (na jó, és dízelgőz, no meg az elektronok pattogása) tökéletesen belevéste magát az orromba és a fülembe. Remélem, a jelen és a jövő is legalább annyi autóipari úttörést hoz majd, mint az elmúlt évtizedek és egyre több különc koncepció lát napvilágot a gazdasági részleg heves tiltakozása ellenére is. A jó megérzések ugyanis tökéletesen ellent tudnak mondani a rációnak, és mégis úgy törnek át sokszor az ellentmondó számok hegyén, hogy abból aztán legendák születnek.
Az írás beszámolónk kivonata. A teljes anyag ezen a linken érhető el.
