Előbbi modellek igazi nehézbombázók. Talán ennek is köszönhető, hogy a gyáriak őket a nyers száguldozás helyett inkább más feladatokra adták a kezünkbe, így például megtapasztalhattuk, hogyan viselkedik a tesztünkön már megfordult SL a rántópadon. Talán mondani sem kell, hogy a menetdinamikailag egyik legjobb Mercedesszel a műjégen is gyerekjáték volt a keresztbeálló autó egyensúlyának visszanyerése, a hátsó egyenesben pedig lopva azért egy-egy kövér gázzal szabadon engedtük a lóerőket.
Ezekből szám szerint 537-et találunk, de elsőként nem is ez, hanem az 5,5 literes, biturbó V8-as 800 Nm-es nyomatéka vesz le minket a lábunkról. A szinte alapjárattól jelentkező irdatlan erő játszi könnyedséggel forgatja meg a 285 mm széles hátsó kerekeket, miközben a motor mennydörgésszerű dübörgése a fordulatszám emelkedésével egyre magasabb tartományokra vált. Érdekes, hogy 3500-4000 tájékán érezhetően még jobban rákapcsol a motor, hogy hirtelen vészes közelségbe kerüljön a horizont – de utána azonnal vége is a játéknak, jön a biztonsági gyakorlat.
Amit nem engedtek az SL-lel és a hasonló motorizáltságú, ám alapból 525 lóerős CLS-sel, azt alaposan bepótolhattuk a szívó AMG-kel. Elsőként az idősödő korba lépő C 63 volánja mögé ülhettem, amely – meglett kor ide vagy oda – változatlanul komoly élményekről gondoskodik. Már a 6,2 literes, szívó V8-as hangaláfestése is szavatolja a lúdbőrt: elég csak a hétsebességes bolygóműves automatát visszakapcsolásra bírni és azonnal szívmelengető visszadurrogás színesíti a mélytől a magas tartományig terjedő intenzív bugyborékolást. Már ennyi is elég lett volna az örömünkhöz, de a C kiváló viselkedésével és kivételes egyensúlyával is meggyőzött.
Természetesen az nem kérdés, hogy a 457 lóerős teljesítmény erőteljes túlmotorizáltságot jelent, ám a tapadás elvesztésén túl is remek egyensúlyban marad a modell, a precíz kormányzással pedig meglehetősen élvezetesen terelgethető. Olyannyira, hogy a vele történő biztonságos élvezetbe belefeledkezve az egyik balos emelkedőn az első kerekek még el is ugrattak. Pedig a száguldás a C 63 AMG egyik oldala csupán. A tempót visszafogva kellemes hangulatban közlekedhetünk vele, szedánként ráadásul négyen gond nélkül részesülhetnek az élményben, 20 millió forintos induló árával pedig még elérhetőnek is nevezhető a típus. Legalábbis ha azt nézzük, hogy a CLS-ek krémje alsó hangon 35 millióért vihető el, az SL 50 milliós árcéduláját pedig jobb, ha nem is emlegetjük
Ám van még egy modell a palettán kedvezőbb árcédulával és még nagyobb élménnyel. A hátsókerékhajtást a szívó V8-as egyenletes, jobban kezelhető erejével az SLK 55 AMG is egyesíti, ráadásul – igaz, csak két fő számára – a nyitott autózás ígéretét is magában hordozza; abszolút kompromisszummentesen, kemény tetővel. Ráadásul a típus 5,5 literes szívómotorja hengerlekapcsolással is rendelkezik, így ha sikerül visszafognunk magunkat, a gyáriak szerint akár 8,2 literrel is eljárhatunk 100 kilométert. Mindezt úgy, hogy 422 lóerő van a talonban, amelyhez 4800-as fordulaton 540 Nm nyomaték is társul. Az erőt továbbra is a hétfokozatú bolygóműves automata közvetíti a hátsó kerekekhez, amely felállás 4,6 másodperces 0–100-as sprintet szavatol az üresen 1610 kilogrammos kupé-kabrió számára.
Papíron tehát minden adott a terjedelmes mosolyhoz, a valóságban a C 63-ból átülve azonban így is darabjaira forgácsolódhat az előtte magunkban felépített kép. Motorikusan az SLK is imádnivaló, s alapvetően a dinamikára sem lehet panasz, a rövidebb tengelytáv okozta idegesebb viselkedésével, a pontatlanabb kormányzásával és a kevésbé jó bekormányzási hajlamával azonban kissé esetlennek tűnt a versenypályás körülmények között. Félreértés ne essék: az SLK ettől még imádnivaló autó, de ha zászlóshajónk a menetdinamika, akkor az életünket szívmelengető dübörgéssel színező roadster helyett a fókuszáltabb Porsche Boxster S jobb választás.
A lemenő nap fényében letörlöm a szemem sarkában összegyűlt finom gumiport, majd egy utolsó, búcsúzó pillantást vetek a C 63 AMG-re. A Mercedes–Benz kínálatának egyik legöregebb modellje a legélvezetesebb is egyben. Az összkerékhajtás és a turbófeltöltés népszerűségének növekedésével egyre takarékosabb, gyorsabb, kompetensebb autók épülnek, amelyek – ahogy az ezúttal is bebizonyosodott – biztonsági szempontból egyre inkább feddhetetlenek. És itt van ez a régi vágású autó, amely ellenállhatatlan vonzalmat vált ki bárkiből, aki szeret igazán sportosan vezetni. Ez pedig így van jól: mindenki megtalálja a maga választását. Az SL-lel pedig bebizonyították a német mérnökök, hogy képesek sikeresen örökíteni és továbbfejleszteni ezeket a géneket. Bár voltak idők, amikor megtépázták, a Mercedes–Benz csillaga most újra fényesen világítani látszik.
Az írás anyagunk kivonata. A teljes verzió ezen a linken érhető el.
