Gigászok harca: csúcstechnika Amerikából és Angliából

Nem kérdés, hogy az Aston Martin Vantage V12 S és a szintén vadonatúj Chevrolet Corvette nem kategóriatársak, de gigászok – egy kalap alá vesszük őket.

Az erősen limitált és megfizethetetlen One-77-et leszámítva a minden idők leggyorsabb Aston Martinjáról és az új Corvette-ről a hivatalos honlapokra kattintva minden lényeges információt megtalálhatnak, jelen cikkünkben elsősorban nem a technikai finomságokra koncentrálnánk. A közös iromány csupán azért született, mert kiderült a két sportautó európai ára, mi több, az Aston és a GM egyszerre szellőztette ki a hivatalos gyorsulási adatokat, néhány egyéb információval megspékelve.

Hogy az előítéletek ellenére mennyire közel áll egymáshoz a két versenyző, azt épp a gyorsulási adatok mutatják meg: hiába számít szélvészgyorsnak az 573 lóerős 5,9 literes V12-es erőmű által hajtott Vantage V12 S a maga 3,9 szekundumos 0–100 km/h-s sprintidejével, ha a Corvette alig 0,1 másodperccel lemaradva ott lohol a nyakában.

A remek eredmény elsősorban a könnyebb építésmódnak köszönhető, hiszen az Aston Martin egyáltalán nem számít könnyűnek a maga 1665 kilós üres tömegével, még akkor sem, ha a friss modell 15 kilóval könnyebb az 517 lovas V12-es elődnél. Fent viszont – ahol inkább az erő érvényesül – biztosan kifogy a Corvette: miközben a Vantage V12 S akár 330 km/h-val is száguldhat, az amerikai kupé esetében 300 km/h körül bizonyára véget ér a száguldozás, bár hivatalos adatok egyelőre nem támasztják alá találgatásunkat.

A tengerentúli sportoló különben minden jóval felvértezve érkezik az öreg kontinensre. Igaz, hogy sokkal drágább Európában, mint szülőhazájában, cserébe viszont szériában jár hozzá rengeteg olyan finomság, ami kint csupán felár ellenében kérhető. A sportkipufogónak köszönhetően például 461 helyett 466 lóerőt tud a friss fejlesztésű 6,2 literes V8-as erőmű 624 Nm helyett 630 Nm kíséretében, az erőt ráadásul nagyobb papucsok viszik át az útra, szériában járó önzáró differenciálművön keresztül. Továbbá „ingyen” kapjuk az állítható futóművet, a nagyobb fékeket, a száraz karteres olajzást, a jobb motorhűtőrendszert, és még sorolhatnám. A gyártó azt is elárulta, hogy a negyed mérföldes gyorsulás 12 szekundumon belül abszolválható, és a fékút 60 mérföldről (96 km/h) csupán 32,6 méter, maximálisan pedig elérhetjük az 1,03 g-s oldalgyorsulást.

A közel ugyanakkora motoron, a hasonló felépítésen, a kétüléses utastéren és közel azonos menetteljesítményeken kívül van még valami, amiben megegyezik a brit és az amerikai sportkocsi: mindkét autó váltója hét fokozatú. Ám míg a Corvette-ben manuális szerkezet található, addig az Aston Martin sofőrjének három helyett csak két pedált kell kezelnie, köszönhetően a robotizált váltónak. Van, akinek ez előny, ám sokan akadnak, akik inkább a manuális váltás örömére szavaznak egy sportautóban – mi például utóbbi kaszthoz tartozunk. És akkor jöjjön a lényeg, vagyis az árcédula, amihez ajánlott megkapaszkodni. A direkt összehasonlítás végett a németországi bruttó árakat vettük alapul, hiszen hazánkban egyelőre egyik típus sem kapható, a németektől viszont semmi akadálya nincs egy esetleges importnak.

Nos, miközben a Corvette Stingray 70 ezer eurót, azaz hazai forgalomba helyezés esetén regisztrációs adóval együtt is alig 21 millió forintot kóstál, a hasonlóan felszerelt Aston Martin Vantage V12 S-ért legalább 54 millió forintot szükséges kiadni (némi egyediesítéssel a határ a csillagos ég), vagyis a brit különlegesség árából több mint 2,5 Corvette-et vásárolhatnánk.

Persze nem kérdés, hogy a két típus vásárlóközönsége teljesen eltérő, s kizártnak tartjuk, hogy a földkerekségen akár egyetlen potenciális vásárló is akadna, aki e két típus megvásárlása között vacillálna, ám akkor is elgondolkodtató, hogy vajon a márkanév, az igényesebb műanyagok, a jobb minőségű bőr illata, a puccosabb kialakítás, a kicsit jobb menetteljesítmények – no meg a földöntúli V12-es hangorkán – megér-e ekkora felárat.

Nos, kár is gondolkodni: mivel a piac mindkét modellt mind egy szálig fel fogja vásárolni, ezért bármennyire is meghökkentő, de a válasz valószínűleg egy nagybetűs IGEN, hiszen a leggyorsabb Aston ügyfél-kategóriájában az ár/érték arány helyett sokkal inkább a különlegességfaktor és az érzelmek játszanak szerepet. S hogy utóbbi szempontból mennyire erős a legfinomabb Vantage, azt a bekezdés előtti ízelítő videó kitűnően illusztrálja; hangot neki!

Ha már az Aston Martin szóba került, érdemes megemlíteni, hogy a britek a Bosch mérnökeivel karöltve egy különleges, konnektorról tölthető hibridmodellen dolgoznak. Donorként egy alapból hátsókerekes Aston Martin DB9-es szolgál, amelynek első kerekeihez egy-egy elektromotort illesztettek a fejlesztők, miközben egy harmadik elektromotor a belső égésű benzinmotor vezérlésénél munkálkodik.

A három motor, a 180 kW-os teljesítményű lítium-ionos akkucsomag és a vezérlőmodulok összesen 300 kilót adtak az egyébként sem pehelysúlyú, alapból 1785 kilós DB9-hez, miközben az összteljesítmény az eredeti 517 lóerőről 720 lóerőre fölé ugrik. A 0-100 km/h-s sprintidőre a mérnökök 4,6 szekundum helyett 4 másodperc körüli értéket adnak meg, miközben körülbelül 30 kilométert képes teljesen elektromos üzemmódban megtenni a konnektorról is tölthető, kutatási célokat szolgáló jármű.

Az Aston Martin vezetősége szerint csupán kísérleteznek a Bosch tervezőivel és egyelőre nem gondolkodnak egy hasonló típus szériagyártásán, a Bosch képviselői viszont elmondták, hogy a hibridrendszer igény szerint szinte bármilyen márka termékéhez adaptálható, akár különféle méretben és teljesítménnyel. Elképzelhető tehát, hogy rövidesen megszaporodik a konnektorról tölthető hibrid sportautók kínálata, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fentebb említett 300 kilós plusz egy vezetési élményre kihegyezett négykerekű esetében ijesztően hangzik.