Illuzionista – Seat Toledo 1.4 TSI DSG teszt

Ahogy az élet szinte minden területén, az autózás világában is gyakorta találkozunk olyan szereplővel, aki igyekszik többnek mutatni magát.

Lehetséges, hogy a szemfényvesztés egy alapos munkával begyakorolt bámulatos bűvészmutatványban testesül meg, míg más eshetőség szerint egy kínai Rolex formájában, ami az első vízbe merülés alkalmával beázik. Szinte egyértelmű, hogy míg az első produkciót vastaps jutalmazza, utóbbit bizony jobb véka alá rejteni, sőt, egyszerűen kerülni. A következőkben kiderül, hogy a Seat Toledo csúcsváltozata melyik skatulyába osztható be.

Noha a megfizethetőbb autók színe-java már megfordult szerkesztőségünkben, ezúttal az olcsónak szánt modellek egyik csúcsverzióját kaparintottuk meg az ifjú spanyol személyében, mely ráadásul olyan nevet éleszt fel, amire sokan kapják fel a fejüket. Maga az autó a Volkswagen csoport régi vágású AO-plus platformján alapul: 4482 mm hosszú, a tengelytáv 2602 mm, a szélesség pedig 1706 mm.

A testvér Rapid túlságosan is visszafogott részleteivel szemben a trapézra formált hűtőmaszk és a szúrós tekintetet eredményező fényszórók hangsúlyosabb egyéniséggel ruházzák fel a Seat újdonságát, s a hátsó traktus is több tekintetet vonz, mint a cseh fivér esetében. A Seat amilyen letisztult kívül, olyannyira kimért belül, ami egyrészt unalmasabb összhatást, másrészt tökéletes ergonómiát eredményez. A spanyolok modelljében ugyancsak sokat nyom a latban a magasabb szinthez társuló bézs-fekete műszerfal, s a króm keretek tovább emelik a minőségérzetet, ugyanakkor nem szabad engednünk, hogy mindez téves következtetéshez vezessen.

Noha az összeszerelés kivitelezésére nem lehet panasz, a sokak által választott széria fekete műszerfal a sorjás műanyag kormánykerékkel már lehangoló lenne a kemény és rideg műanyagok miatt. Ezúttal vakkapcsolóból sem találunk sokat, s a gombok katonásan sorba rendeződve olyan extrák működését szabályozzák, mint az ülésfűtés, a menetstabilizáló, miközben a kormányon, illetve a bajuszkapcsolón ugyancsak számos funkció vezérlője helyezkedik el.

Az alaposan felszerelt Toledóból az okos fedélzeti számítógép és a tempomat sem hiányzik, de a bluetooth-os telefonkapcsolatot, valamint a digitális klímát sem kell mellőznünk, egyedül a navigációs rendszer hiányzik tesztautónk repertoárjából. Az elöl ülőknek nem lehet rossz szavuk a helykínálatra és a kényelemre, ellenben a keskenyebb karosszéria fokozottan utasaira „omlik”, épp ezért a hátsó sorban az oldalról betolakodó tető miatt maximum két fő fér el egymás mellett kényelmesen, ám fej- és lábtér tekintetében tágas a Toledo.

Kritikát érdemel azonban az autó a csakis hátulról vezérelhető hátsó elektromos ablakok miatt, sőt, a méltatlan spórolásra bizonyítékul automata funkciót kizárólag a vezető ablakemelője kapott. Ugyanakkor vaskos pirospont a jutalom az üveggel együtt nyíló csomagtérajtóval és 550 literes kapacitással büszkélkedő Seatnak. Bővíteni persze további lehetőség van, s az ötajtós felépítésnek köszönhetően a kategória legjobban használható rakterét kapjuk.

Az egyik fő attrakció a benzines motorkínálat csúcsán álló 1,4 literes turbómotor, természetesen a Volkswagen garázsából 122 lóerővel, illetve a hozzá társuló hétfokozatú duplakuplungos DSG automataváltó.  Mindez azért érdekes pont, mivel az elérhetőbb árú szedánok tekintetében ilyen erős, ráadásul automataváltós benzines hajtásláncot nem találunk.

Egy apró szidást azért bezsebel a Toledo a bizonyos helyzetekben, illetve finom elindulásnál és óvatos megállásnál hektikusan és butácskán reagáló szárazkuplungos, hétgangos DSG miatt, azonban a halk és kulturált, továbbá kifejezetten erős 1.4 TSI elismerést érdemel – többek között korrekt fogyasztása okán. A várost elhagyva könnyedén tartható az étvágy 5,5 liter alatt, míg autópályatempónál sem abrakol többet 7,5 liternél az autó, amivel városban 6,5-7 liter körül járhatunk.

Futóművével a Rapidhoz hasonlóan a Toledo sem jeleskedik: noha kellemes kormányzása és feszessége révén jobb kanyarodási képességével beelőz, ám a hátsó csatolt lengőkaros konstrukció itt sincs a helyzet magaslatán - ezúttal is leginkább a keltett zajok, nevezetesen a dübögő, mély hang miatt találunk kirívó hibát. (Mivel a Rapid és az Octavia esetében is tapasztaltunk hasonló jelenséget, az öblös csomagtér öngerjesztő visszhangjára gyanakszunk.) Összességében a Toledo jó benyomást kelt, hiszen tisztességes anyag- és összeszerelési minősége, a nagy és praktikus csomagtartó, továbbá a kis hibáktól eltekintve roppant korrekt hajtáslánc egyvelege szinte nyújtózkodik a megérdemelt figyelemért, de az árakat mustrálva sajnos még magasabbra kell emelnünk a lécet, amit csak feltételekkel képes megugrani a Seat újdonsága.

A Toledo listaára 3,2 milliótól indul, de a tesztben szereplő csúcsverzióért minimum 5,5 milliót kell letenni az asztalra. Ehhez persze még hozzájönnek az extrák, illetve kivonódik a 650 000 forintra rúgó kedvezmény, így a végelszámolásnál a navigáción kívül maradéktalan felszereltségű példányt épp 6 millió alá sikerül beszorítani.

Persze ez rengeteg pénz egy olyan autóért, ami alapvetően a költséghatékonyságot tűzte ki zászlajára, és a fő kérdés is eme célkitűzéshez kapcsolódik. Érdemes egy ilyen kaliberű modellt csúcsfelszereltséggel választani, vagy a nagyobbak között is találunk hasonló áron korrekt vételt? Az új MQB platformra épülő Škoda Octavia adja meg a kegyelemdöfést tesztalanyunknak. 140 lóerős TSI motorral és DSG váltóval, hasonló extrázással alig 100 000-rel kerül többe, miközben nagyobb, szofisztikáltabb és minőségibb modellt tisztelhetünk benne.