Mosolyogj Ádámmal! – Opel Adam 1.4-teszt

Akárhogy is nézzük, a stílusminik napjainkban virágkorukat élik, s a retrómodellektől kezdve a modern divattörpékig szinte mindent megtalálunk a piacon.

Hiszen nincs annál jobb, mikor szabadon szárnyalhat a fantáziánk, és egyedi ízlésünknek megfelelő kedvencet pakolhatunk össze széles mosollyal az arcunkon. Itt már nem csupán a fényezés és a kárpit színének megválasztása jelenti a különcködést, hanem a lehetőségek szinte végeláthatatlan tárháza, amely tesztalanyunkra kiváltképp igaz.

A széles palettát szinte felesleges is sorolni, de érdemes megjegyezni, hogy a millióféle belső betéttel, a hűtőmaszk választható színű díszcsíkjával még a jéghegy csúcsát sem tudjuk leírni, a számtalan módon variálható felnik, a megannyi szín és az anyagok tényleg rettentően sok kombináció megalkotását biztosítják, az autó összeállítására fordított időt pedig a matricák, a tető színének kiválasztása csak sokszorozza. Legalább annyi ízléstelen végeredmény hozható össze, mint ahány jópofa.

Emellé ráadásul az Opel az Adamnak olyan külsőt ad, amely egyszerre tud komoly, elegáns és igényes lenni, miközben stílusos, vidám és bohókás is. S ha a szívünk választottjának kiemelkedő személyre szabhatósága még nem is kínál elegendő boldogságot, azért a használat minden bizonnyal mosolytúltengést okoz. A vidám Adammal egyszerűen öröm közlekedni, már csak stílusából fakadóan is. Nem csupán mi mosolygunk a volán mögött, hanem szinte kivétel nélkül az összes szemlélő széles vigyorral fogadja a németek mókás törpéjét.

A lemezek alatt viszont már kevésbé fantáziadús a történet, az Adam tipikus kisautó. Ha mindenáron skatulyázni akarunk, akkor a 3,7 méteres hossz a Fiat 500, a Kia Picanto, valamint a Mini, Citroen DS3 között kell keresgélnünk. Közöttük sem árt inkább az alsóbb tartományban gondolkodni: az Adam hátsó ülésein már 180 centinél is szűkös fejteret tapasztalunk, s a csomagtartó is mindösszesen 170 literes. Ha kell, elfér négy átlagos termetű felnőtt az első blikkre kicsinek tűnő utascellában, a közös utazásnak pedig a finom részletek megosztásának élménye miatt is örülhetünk. Az igényesen működő kezelőszervek, a jól válogatott anyagok, a feláras hangulatvilágítás és a jól szóló audiorendszer mind fenntartja az első pillantás élményeinek színvonalát, ráadásul jóformán semmilyen modern felszerelésről nem kell lemondanunk.

Az Adam egyik különlegességét modern központi rendszere adja, amely rövidesen a többi Opelba is beköltözik majd. Az IntelliLink vezérlése érintőképernyős, és amellett, hogy gyorsan, szépen és jó felbontásban dolgozik, leginkább a navigációs szolgáltatásaiban különbözik. Hibát csak néhol, a logikájában találunk, ám mindezen könnyű túllendülni, s a márka később érkező frissítései bizonyosan segítenek majd a dolgon. Árához mérten jól teljesít a hibrid rendszer, modern kialakítása pedig remekül illik az Adam által diktált irányvonalhoz. Nincs ez másképp a vezető környezetében csoportosuló kezelőszervekkel sem, mindent logikus rendben helyeztek el, és a működés minőséget sugároz, ahogy az Opel mostani irányvonalától kissé eltérő, látványosabb óracsoport is.

Erőforrások terén viszont a már felsorolt stílusminikhez képest kis visszalépést tapasztalhatunk, ugyanis míg a többiek 100 lóerőn túl is élnek, a kis Adam legerősebb erőforrása a 100 lóerős 1,4-es. Persze a célt jelentő városi használatra nem is kell nagyobb erőmű, a márka régebbi vágású motorjai, azaz a szívó 1,2 és 1,4 literes szerkezetek elegendők az autó cipeléséhez. Az ötfokozatú váltó kialakítása miatt 130 km/h-nál már 3600 felett alakul a fordulatszám, ami sem az étvágynak, sem a zajszintnek nem tesz jót. Noha városban a 100 lóerős verzióval könnyedén eljárkálhatunk 6 liter alatt, autópályán már torkosabb az Adam. Meglepetésünkre azért 8 liter alatt harapott 130-nál, s a menetzaj értékei sem olyan vészesek, mint elsőre vártuk volna, hiszen a mérőkészülékünk által megállapított 69 dB még a kellemes szint innenső határán mozog.

A 100 lóerő igen dinamikusan mozgatja a kis bódét, s a motor magasabb fordulatnak sincs ellenére, azonban túlságosan nem érdemes pörgetni, a karakterisztika ugyanis egyenletes, jól autózhatóvá teszi a kis Opelt. A lassabb tempónál nőiesen puhára vett kormányzás pontos, még ha nem is túl kommunikatív, a váltó könnyedén és végre egész pontosan kapcsolható, a futómű pedig még úgy is hozza az átlagot a magabiztos kanyarodás és csillapítás mellett, hogy a szigetelése lehetne jobb, és a csatolt lengőkaros hátsó konstrukció néha elugrál az úthibákon.

Az Adam induló ára 3,05 millió forint. Az egész szimpatikus beugróra viszont a némileg prémiumstátus okán is érdemes legyinteni – alapmodellt úgysem vesznek. Már csak azért sem, mert a hamvas egykettesről a nyomatékosabb 1,4 literes erőforrás azonnal feljebb csábít mindössze 100 ezer forintos felárával. Az 1,4-es motor már szükségessé teszi a Jam/Glam/Slam kiegészítő csomagok bepipálását, amely az Adam gerincét adja, így ezt sem hagyhatjuk ki a pakliból.

Az elméleti beugrót elhagyva így már 3,57 milliónál tartunk, amelyet korrekt szintre emelve 3,8 milliót kapunk, míg egy csúcsfelszereltségű verzióért 5 millió forint esedékes. Hogy ez mennyire borsos, a konkurensek háza táján érdemes szétnézni: ekkora összegért egy épp valahogy felszerelt 90 lóerős Mini hozható el, de egy Fiat 500 sem igazán olcsóbb, és a Citroën DS3 sem kerül kevesebbe.

Az írás tesztünk kivonata. A teljes anyag ezen az oldalon érhető el.