Sajnos úgy alakult, hogy csak hétvégi napokat tudtunk választani, ráadásul a nálunk szokásos két éjszaka helyett ezúttal hármat kellett ott töltenünk – mint később kiderült, nagy szerencsénkre. Az első nap szépen indult, már a parkolóban láthattunk olyan gépcsodákat, melyekkel az utcán nem sok esélyünk lenne találkozni.
Megérkezvén első dolgom volt a térkép után nyúlni, amely az 1-es csarnokhoz kalauzolt: Mercedes-Benz. Jobban nem is kezdődhetne, gondoltam. Az első kétségek akkor merültek fel bennem, amikor a papíron hozzánk legközelebbi standhoz is 5-10 percet kellett sétálnunk és keresgélnünk, mindezt persze tetemes mennyiségű ember kavalkádjában, amely az idő előrehaladtával egyre csak nőtt.
Ez azonban semmiség volt ahhoz képest, ami a Mercedes kiállítótermében várt. Férfiak, nők és gyerekek végeláthatatlan hömpölygő tömege várt minket már a kapuban. A genfi kiállítás szabadsága után ez maga volt a pokol, amire sehogy nem lehet felkészülni. Az első kétségbeesés után azért nekiveselkedtünk, hogy végre autókat is láthassunk és fogdoshassunk, de nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, ez nem volt könnyű feladat. Egy-egy fényképért szabályosan meg kellett küzdenünk, hogy legalább az autó egy kis részlete látható legyen.
Sebaj, gondoltam magamban, majd az új S osztály kárpótol bennünket. Sajnos nem így történt: meglepődve tapasztaltuk, hogy a három kiállított autó egyikébe sem lehet beszállni az egyszerű emberfiának, amit felháborítónak találtunk, tekintettel arra hogy az egyik legnagyobb szabású rendezvényről beszélünk, ráadásul a gyártó saját hazájában.
Mindettől függetlenül a hangulat utánozhatatlan, és a komoly igényességgel és odafigyeléssel kialakított dekoráció lélegzetelállító volt, ahogyan az is, amint egy nagy kifutón folyamatosan mozgatták az autókat. Meglepődve tapasztaltuk, hogy két és fél órát töltöttünk el az egyes csarnokban, és ekkor már tudtuk, hogy a következő napunkat is itt fogjuk tölteni.
Senkinek nem szeretném elvenni a kedvét: a nagyobb csarnokok, ahol több gyártó képviseltette magát, sokkal élhetőbbek voltak. Jobban eloszlott a tömeg, és az autókhoz is kényelmesebben oda lehetett férni, bár a fényképezés továbbra is embert próbáló feladatnak bizonyult.
Ha már Németországban járunk, akkor azért említést érdemel még az Audi és a BMW is. Mind a kettő a Mercedeshez hasonlóan külön légtérben rendezte be a saját standját. A propelleres márka kiállítóterme lélegzetelállító volt, talán nem is azért, mert kiemelkedő ötleteket tartalmazott, hanem mert a bajorok tökéletesen tudták összehangolni az autóik által képviselt filozófiát a csarnok formatervével, ezzel kiemelkedő összhangot teremtve számomra a kiállított járművek és környezetük között.
A négykarikás gyártónál első körben a felháborodásé volt a főszerep, amely a csarnok előtt kígyózó sort látva fogta el az embert. Természetesen azért hamar lehiggadtak a kedélyek, ugyanis az először lehetetlennek tűnő bejutást sikerült tízperces sorban állás után elérni. Ez sem volt kellemes az esős időben, de érthető a biztonsági okok miatt érthető az intézkedés. A sikeres belépést követően aztán csak ámultunk és bámultunk.
A nagy hármas közül az Audi volt az egyetlen, ahol a tanulmányautók kivételével minden modellbe bebocsátást nyerhettek az emberek. Ez az élmény párosult a kiemelkedően fantáziadús berendezéssel, amely egy fejjel lefelé fordított metropoliszt ábrázolt a mennyezetről lelógatva. Kétségtelenül a szalon egyik legnagyobb ráfordítással kialakított helyszíne volt ez, és sokak számára a legszebb is. Engem is lenyűgözött, bár a sötétség és a kis belmagasság miatt kissé bezártságérzetem támadt, s az eszméletlen mennyiségű embert már nem is kell említenem
A lenyűgöző dolgok mellett voltak negatív élményeink is. Nevet nem említve, volt olyan gyártó, amely gyakorlatilag szándékosan lehetetlenné tette, hogy az egyszerű halandók élvezhessék csodálatos talján sportautóit, amelyek talán a világ legnagyobb rajongótáborával büszkélkedhetnek. A belső berkekből nagymértékű arroganciával és nagyképűséggel tekintettek ki a kordonok mögött álló emberekre, akik csak lefényképezni szerették volna a gyönyörű autókat. Persze erről nem a járművek tehetnek, mégis sok emberben antipátiát válthat ki a márkával szemben ez a viselkedés.
Említést érdemel még a személyzet is, amely az előbb leírt esettől eltekintve mindenhol nagyon segítőkész és attraktív volt. Azt azért hozzá kell tenni, hogy néhány hölgy munkatárs hozzá nem értése meglepő lehetett, azonban általában szépséggel kompenzálták hibájukat, amiért természetesen mi nem haragudtunk. Ettől függetlenül, ami kérdés bennünk felmerült, azt valahogy meg tudták válaszolni, mi pedig egyszer sem maradtunk tudatlanul.
Összességében elmondhatom, hogy voltak olyan pillanatok, amikor a legszívesebben azt mondtam volna, hogy most volt elég, nem bírom tovább ezt a tömeget, de visszagondolva óriási élményt jelentett számomra a kilátogatás. Szívből ajánlom tehát mindenkinek, akit megfertőzött a benzingőz, és felejthetetlen tapasztalattal szeretne gazdagodni.
