Nem lehet megunni – Nissan Juke 1.6 DIG-T teszt

Az autósújságírók számára öröm az ürömben, hogy elmaradt a fehér karácsony.

A 2010-es Genfi Autószalonon bemutatkozó, formabontó típus még közel négy év elteltével is képes magára vonni a figyelmet. Ráadásul a Nissan nem bízza a véletlenre dolgot, és folyamatosan frissíti az aprócska crossovert. Legutóbb egy új felszereltségi szintet vezettek be a japánok N-TEC néven, ennek apropóján ismét vallatóra foghattuk az élvezetes városi terepest.

A Juke még az általunk tesztelt fekete metál színben is képes kilógni az utcaképből, ráadásul amellett, hogy hölgyek ugyancsak előszeretettel választják maguknak, férfiként is emelt fejjel szálltam be az autóba. Sőt mi több, a motor beindításától egészen a leállításig széles mosollyal az arcomon váltottam ki néha hasonló, néha pedig éppen ellentétes reakciókat mind a gyalogosokból, mind pedig az autóstársaimból.

Az N-TEC csomagnak hála a külsőt tekintve olyan extrákkal találkozhatunk, melyek valódi férfias autót faragnak az amúgy sem kifejezetten nőies formákból. Ilyenek például az alapáron járó 18 colos „N-TEC” könnyűfém keréktárcsák (melyeket a téli szezon miatt a tesztautónkon kisebbekre cseréltek), a DIG-T exkluzív csomag, ami az alaptól eltérő kipufogóvégeket tartalmazza, a fényes fekete külső tükrök és B oszlop, valamint a sötétített hátsó oldal- és csomagtér-ablakok.

Ezek mellett persze megkapjuk még mindazt, amit a Juke magasabb felszereltségei is tartalmaznak, mint a színre fújt kilincsek, vagy a ködlámpák. Így tehát az alapból is figyelemreméltó külső mellé kapunk még egy adag extravaganciát, ami az erős motorral megspékelve igazán jó összképet ad a Juke-ról. Ráadásul – a további pluszfelszereltséggel együtt – ár/érték arányban is kitűnő választás lehet az N-TEC szint, de az anyagiakról majd később.

A szegmens többi résztvevőjével összehasonlítva viszont praktikumban alulmarad a különc Nissan. Míg elöl szellősen terpeszkedhetünk a hosszú távon kényelmetlen ülésekben, addig hátul 180 centiméter felettiek számára már a fej- és a lábtér is kezd korlátozott lenni, és a magas padlójú csomagtartó is csak az opcionális összkerékhajtás elhagyásával keletkező alsó, 48 literes üreg révén válik negyed köbméteressé. Az anyagok minősége sem éppen lehengerlő.

Ami nagyon hiányzott nekünk, az a középső kartámasz. Praktikus tárolórekeszeket viszont a formai játékok gazdagsága mellett is találunk. Ilyen például a kardánalagút és a műszerfal találkozásánál lévő, telefon tárolására nagyszerűen alkalmas rekesz, amelyről „nyitottsága” okán azt hinnénk, hogy előszeretettel repteti a rajta elhelyezett tárgyakat, de ezt a tapadós gumírozottsága megakadályozza.

Az N-TEC szinthez alapáron járó, felfrissített Connect 2.0 rendszer tökéletesen teljesíti a feladatait. A típusból már jól ismert ’Nissan dinamikus üzemmód vezérlő’ névre hallgató rendszer még mindig nagyon jópofa. A funkcióit és feliratait gombnyomásra változtató kezelőpanel révén akár az autóbelsők egyik lehetséges jövőjét is beleláthatjuk.

A klíma vezérlése mellet ugyanis három vezetési karakter (Eco, Normál és Sport) és néhány ezekhez tartozó diagram (nyomaték, töltőnyomás, G-erők, gazdaságosság) között választhatunk. Utóbbiak egy ideig remekül szórakoztatják majd a leendő tulajdonost, ám értelmük teljes joggal megkérdőjelezhető, hiszen skála nélkül mutatják a tendenciákat. A vezetési karakter gombjai a kormányzás és a motor jellegét változtatják.

Kapcsoljunk is rá, és nézzük meg, mit tud a Juke! Az alapáron járó multifunkciós bőrkormány és a feláras alumínium pedálsorral való játszadozás után bizony kiderül, hogy nagyon sok mindent. A pozitív dicséretekről részben a méréssel ellenőrzött, 1,3 tonna körüli tömeg gondoskodik: a kevésbé összetett futómű kialakítás ellenére virgoncan viselkedik a Juke.

A hanghatások is egészen sportosra sikerültek, bár autópályás tempónál már kicsit zavaróak lehetnek. Ez esetben a bután megválasztott négyévszakos abroncsok rontották el a játékunkat, melyek semmilyen körülmények között nem tudják azt a tapadást biztosítani, amire az erőtől duzzadó Juke-nak szüksége lenne. A váltót szintén szerettük, már a kormányhoz közeli pozíciója okán is, de könnyed és precíz kapcsolhatóságával ugyancsak kivívta a bizalmat. A motor pedig igazi erőbajnok: a bűvös fordulat (2300-2500) elérésével egyenletesen érkezik a nagyobb teljesítmény, és 3000-től már komoly tartalékokkal ga(rá)zdálkodhatunk.

A dinamika ára a magas fogyasztás: amennyiben nem tudunk ellenállni az örömködésnek, könnyen 10 liter feletti fogyasztási értékekkel találkozhatunk a fedélzeti számítógép kijelzőjén. Városban ennyit hergelés nélkül is gond nélkül legurít a torkán a Juke, amely nagyon érzékeny a vezetési stílusra: ha ügyesek vagyunk, akár 9 liter alatt is elközlekedhetünk ilyenkor.

A Juke tehát bátran ajánlható azoknak, akik egy kis színt szeretnének csempészni életükbe és cserébe le tudnak mondani a bőséges térkínálatról, valamint nem érzékenyek az ülések kényelmére. Érdemes lehet elgondolkozni a 190 lóerős motor megvásárlásán, ugyanis ő legalább annyival megfűszerezi a koncepciót, mint néhány jalapeño paprika és egy sajtszelet a hamburgert. Az alap 1,6 literes 94 lóerős verzióhoz képest legalább 790.000 forintot kell pluszban otthagynunk a kereskedésben a DIG-T motorral szerelt variánsért. Tegyük hozzá, hogy ebben az esetben már nem csak extra lóerőket, hanem magasabb felszereltséget is kapunk. Mindent egybevetve, akciósan 5,7 millió forint körüli összegért a virgonc kis crossover egyedülálló ajánlatként áll helyt a jelenlegi piacon.

Az írás tesztünk kivonata. A teljes verzió ezen a linken érhető el.