Ne tovább! – Audi A3 Limousine 1.6 TDi-teszt

A professzionalizmus megöli a lelket – legalábbis általában. Képes mindezt megcáfolni az Audi A3 Limousine?

Egy szürke és esős napon kezembe akadt egy olyan autó kulcsa, amely papíron nem sok jót ígért: egy, a korábbi tapasztalataim szerint nem is a legjobbak közé tartozó dízelmotor szerény 105 lóerő teljesítménnyel, amelyet most hétfokozatú automata váltóval igyekszik fogyaszthatóvá tenni a Volkswagen-csoport prémiummárkája. Ilyen előítéletekkel talán nem is lelkesedtem volna a győri gyártású Audi A3 szedánért, már ha nem lenne a maga nemes egyszerűségében már első ránézésre is gyönyörű. Hihetetlen, de igaz, hogy bár a hűvös és távolságtartó egyéniséggel felruházott márka modelljei kerülik a fellengző és hatásvadász stíluselemeket, azért utánuk fordul az utca népe, ez alól pedig a kompakt méretekkel megáldott újdonság sem képez kivételt.

A már közhelyesnek hangzó sportos elegancia ráadásul praktikus belbecset takar. A családi felhasználást is támogató jellemzőkhöz tartozik a 425 literes csomagtartó, de a legfontosabb talán az, hogy 170 centiméteres magasságig a második sor minden további nélkül használható, s e fölött is csak a fejtér korlátossága szab gátat a felhőtlen komfortérzetnek.

A legjobb hely persze ezúttal is a vezetőé, aki igencsak letisztult berendezéssel találja szembe magát, ám a minimálstílus korántsem öncélú. A kezelőszervek működtetése és a számtalan funkció elérhetősége ugyanis roppant intuitív és magától értetődő. Mivel a szegmensről elmondható, hogy a vásárlók abszolút érzelmi alapon hoznak döntéseket az egyes márkák között, most bizony sokakat meg fogok bántani, de az igazság az, hogy az Audi általános minőségérzetéhez és kifinomultságához pillanatnyilag sem a BMW, sem a Mercedes nem képes felnőni. Szavakban mindezt nehéz tolmácsolni, de talán úgy lehetne összefoglalni, hogy a gombok, kapcsolók, fiókok, fedelek legapróbb rezdülése, ellenállása, erőigénye, hanghatása olyannyira kimunkált és átgondolt, hogy az már valóban a tökéletesség határait súrolja. Az anyagminőségről hasonlóképp lehetne nyilatkozni.

Minderről gyorsan megfeledkezünk, amikor a fémesen hűvös startgombra téved a kezünk, hogy életre keltsük a háromezres fordulaton szerény 105 lóerő teljesítménnyel kiteljesedő, ám 1500-tól 250 newtonméter nyomatékkal szolgáló dízelmotort. Az 1,6 literes szerkezet régi ismerősünk, ilyen szép orgánummal azonban még egyszer sem kezdett duruzsolni, s ezt a jó tulajdonságát a teljes fordulatszám-tartományban megőrzi, a piros határhoz közeledve már-már vérpezsdítően érdes dallamokat fújva.

Noha a számok alapján már sejthető, hogy a 10,9 másodperces százas sprintidőtől nem szabad csodákat várni, a hétfokozatú (DSG, alias S tronic) dupla kuplungos automata váltó még a legrosszabb karakterisztikájú motorral is képes aranyat érő hajtásláncot alkotni. A sportos állásában is lágyan kapcsoló konstrukció minden sebességtartományban megfelelő dinamizmusról gondoskodik.

A takarékoskodás jegyében a kisebb rezonanciákat gerjesztő start-stop rendszer is nekünk dolgozik, ezzel a kis dízelmotor akár a világ végére is elrepít. 4,6 literes mért eredménnyel záruló normakörünk 7 deciliterrel meghaladja a gyáriak jóslatát, ugyanakkor 5,2 literes tesztátlagunk már arról árulkodik, hogy ettől normál – olykor dinamikus – használatban sem szóródnak majd sokat az eredmények.

Az Audi A3 tehát ebben a konfigurációban kiváló utazóautó, amit szerény szélzaja is bizonyít, így e tekintetben csak azzal kell majd megbarátkoznunk, hogy a sokat ígérő megjelenés ellenére 140-150 km/h sebességnél elfogy a szufla. Rossz hír ez a másoknak bizonyítani vágyó tulajdonosok számára, de nincs rossz hírem a vezetési élményt előtérbe helyező pilótáknak.

Időmérő készülékekkel ugyan nem lenne érdemes harcba szállni, de a futómű-váltó-kormányzás triója még az alapvetően lusta gázreakciójú és kelletlen karakterisztikájú motor ellenére sem veti meg a szerpentines kanyarvadászatot, s ebben az elektronikusan vezérelt differenciálműnek is szerepe van. Noha a volán közvetlensége még sportos állásban is hagy némi kívánnivalót maga után. Tesztautónk Ambition felszereltségi szinten szériában járó sportos futóműve a hétköznapokban túlságosan is feszes, rövid úthibákon elpattogásra hajlamos, ám űzve előtérbe kerülnek előnyös oldalai. Ezzel együtt a kocsi a végletekig semleges tud maradni.

Összességében tehát abszolút teljes értékű modellt ismerhettünk meg tesztalanyunk személyében. Szerény méretei ellenére praktikus és tekintélyt parancsoló, s úgy tud rendkívül takarékos lenni, hogy közben a vezetési élményről sem kell lemondanunk. Mint mindig, a prémiumtrió többi tagját lepipáló minőségnek ezúttal is ára van, ám a kiforrottság tükrében a 7,64 millió forintos alapár nem tűnik túlzottnak (ebből 675 000 forint az 1,6 literes dízelhez hangsúlyosan javasolt automata felára). Továbbmenve, a képeken szereplő példány már majd tízmillióig nyújtózkodik, s az innovatív asszisztensek és extrák között mazsolázva egy-egy valóban kifogástalan A3 Limousine inkább már 12 millióba kerül.

A konkurencia? A funkcionális értékeket és az árat figyelembe véve népes, ám szűkebb értelemben a BMW 2-es sorozat érkezéséig egyelőre csak a hét számjegyű összeggel borsosabb Mercedes-Benz CLA lép a pástra. A csata tehát a győri Audi és a kecskeméti Mercedes között zajlik, s az eredményhirdetés az érzelmi megfontolásokat félretéve az A3 felé lendíti a mérleg nyelvét.

Az írás tesztünk kivonata. A teljes anyag ezen az oldalon érhető el.