A háromajtós crossover formaterve igazán izgalmasra sikerült, és a négyajtós Taigun kissé visszafogottabb külső megoldásaival ellentétben ennél a modellnél sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a sportosságra. Mindezt jól bizonyítják a lapos, szúrós tekintetet kölcsönző ledes első lámpatestek, melyeket ügyesen dolgozta össze a modern hűtőmaszkkal. A kerek ködlámpák szintén fénydiódákkal vannak ellátva. A terepes autókra jellemző körbeölelő fémes betétek sem maradhattak el. A legvagányabb részlete a T-Rocnak azonban mégis a kétrészes, eltávolítható tető, melyet a csomagtartóban el tudunk helyezni, hogy esetleges zápor esetén se ázzunk meg. A sportos kiállást szolgálják még a szélesen terpesztő kerékjárati ívek, a hatalmas, 19 hüvelykes felnik és az emelt hasmagasság ellenére is laposan húzódó karosszéria.
Az MQB padlólemezre épülő kis terepesbe egyébként a gyártó kétliteres, négyhengeres, 184 lóerős gázolajos erőforrása került, amely 380 newtonméter nyomatékot ad le. Ezzel igencsak impozáns, 6,9 másodperces 100-as sprintre és 210 km/h végsebességre képes a T-Roc.
Az egyébként Golfra hajazó crossover akár gyártásba is kerülhet, legalábbis Martin Winterkorn, a Volkswagen vezetőjének nyilatkozata erről árulkodik. „Meg fogjuk vizsgálni a vásárlóink visszajelzéseit, és ha nekik tetszik az autó, akkor gyártásba küldjük.” Ha erre sor kerül, akkor a hamarosan bemutatkozó Taigun, és a következő generációs Tiguan közötti lépcsőn kap majd helyet a T-Roc.
A németek tehát az általuk eddig kissé elhanyagolt hobbiterepjárók piacából is szeretnének nagyobb szeletet szakítani. Hamarosan tehát a Volkswagen kínálatát böngészve sem lesz hiányérzetünk, amennyiben suv iránt vágyakozunk.
