Az újdonság nem más, mint a márka legendás sportautójának végletekig hergelt, ráadásul nyitott tetejű változata, ami a gyártó szerint a valaha volt legerősebb kabriójuk. A külső optikai elemek tekintetében szinte egy az egyben megegyezik az autó a zárt tetejű modellel, leszámítva persze az 50 km/h-ig elektromosan nyitható tetőt. Így tehát ugyanazokat a végtelenül agresszív első és hátsó lökhárítókat, felniket, kötényeket, motorháztetőt és légbeömlőket kapta meg, mint a testvére, ráadásul mindezeket karbonból, ezzel elérve, hogy a Corvette megállíthatatlannak tűnjön.
Tadge Juechter, a Corvette vezető mérnöke elárulta, hogy 1963-ban már építettek a Z06 verzióból kabriót, ám „mostanáig nem volt lehetséges egy olyan könnyű és rendkívül erős kabriószerkezetet építeni, amely képes elbánni a legerősebb sportmodell fékezési, gyorsítási és kanyarsebességével. Ezzel szemben az újdonság kihasználja a számítógépes tervezés és a kohászat technológiai fejlődését, ami öt évvel ezelőtt még nem állt volna rendelkezésre.”
Már a zárt tetejű változat is olyannyira merev vázzal rendelkezett, hogy a „felesleges” elemtől megszabadítva is annyira erős maradt, hogy nem kellett pluszintézkedéseket alkalmazni, ezzel elérve, hogy mind a súlya, mind pedig a menetdinamikai adatai közel azonosak kupé testvérével. Ami nem is csoda, hiszen az orrába szerelt 6,2 literes kompresszoros LT4 V8-as erőforrás, és az általa termelt „legalább” 625 lóerő és 861 Nm könnyedén elbír azzal a pár extra kilóval, amivel az elektromos vászontető jár. Ezt az eszméletlen teljesítményt pedig egy hétsebességes manuális, vagy opcionálisan 8 sebességes automata váltó szállítja „világszínvonalú váltási sebességgel” az aszfaltra.
A Chevrolet tehát egy olyan kabriót gyártott, melynek a teljesítményét csak néhány igazán elit márka méregdrága sportautója képes nyújtani, nem is beszélve a kitűnő formatervről és a fejlett aerodinamikai megoldásokról, amik összejátszva a Corvette képességeihez mérten alacsonyabb árával ellenállhatatlan párost alkothatnak a piacon.
