Ezúttal a csúcsmodell segítségével vizsgáljuk meg, mi a Nissan büszkeségének a titka. Az SUV-k közkedveltsége nem csupán hazánkban, az egész világon egyre csak nő, sokan hamar rákapnak a kompaktoknál praktikusabbnak ígérkező, robusztusabb felépítésű, s jóval több magabiztosságot sugárzó, emelt hasmagasságú modellekre.
Noha valójában komoly terepjárási képességekkel nem rendelkeznek, mégis szinte minden téren többet nyújtanak egy hagyományos alsó-közép kategóriás autónál, egyedül a vezetési élmény szenvedhet némi csorbát a magasabb építési mód révén. A japánok pedig kiváltképp otthon vannak a városi terepjárók világában, a Nissan például már a korábbi Qashqai esetében is nagy népszerűséget ért el, azonban az előző generáció felett nagyon eljárt az idő, égető szükség volt hát a megújulásra.
A friss, modern stílust magára húzó Qashqai formája – az értékesítések alapján – meglehetősen jó húzás volt a Nissan részéről, az előző generáció kissé szürke mivoltát levetkőzve látványos vonalakkal, dinamikus összképpel szembesülünk, ha az újdonság idomain végigszalajtjuk szemünk. A japánok a Nissan embléma irányába nyilazó menetfényekkel jellegzetes arcot alkottak, ám mindeközben nem estek át a ló túloldalára, minek köszönhetően a konzervatívabb vásárlók táborából sem veszítenek.
Szerencsére a tervezők lelkesedése nem fogyott el a küllem megrajzolásának végeztével, a lendületből jutott az utastérre is, ami a Qashqai sarkalatos pontja volt az előd műszerfalának jellegtelensége miatt. A friss beltér ellenben tetszetős, ám ami még talán ennél is fontosabb, rendkívül jó minőséget sugall. Az csupán az egyik fontos momentum, hogy még hibás útfelületre hajtva sem szólalnak meg a kárpitok, s zizegésnek, nyüszögésnek nyoma sincs, emellett a műszerfal puha felső része, a kellemes tapintású anyagok, a gombok finom nyomáspontja mind-mind minőségérzetet sugall. Egyedül a futómű és a kerékjáratok irányából érkezik a vártnál több zaj.
S amennyiben ez nem volna elég, az ergonómiába is alig köthetünk bele. Az ablakok esetében kissé értetlenül állunk az előtt, hogy a legjobban felszerelt modellnél mindösszesen a vezetőé automata, egyre több japán tudja már a komfortos funkciót minden ablaknál. Az esti vezetés hangulatát a váltóboxba épített, narancsos hangulatvilágítás fokozza, az út láthatóságát pedig a japánok bi-LED fényszórója.
A helykínálat és a kényelem egyébként rendben van, kellő tágasság adott a hátsó sorban is, azonban a hátra kényszerülők ezúttal nem kaptak a kompakt kategóriában egyre népszerűbb hátsó légbeömlőből. A csomagtér mérete ugyancsak korrekt, a padlót felszedve pedig plusz mélységgel gazdálkodhatunk, illetve a padlóelemet amolyan elválasztóként használva a kevés csomag egy helyben maradása is megoldható.
A motor, azaz az 1.6 dCi már számos tesztautóban bizonyított, ennek megfelelően sok meglepetéssel ezúttal sem szolgált, szépen csöndben, kiválóan tette a dolgát a hosszú tesztkilométerek alatt. Szó szerint szépen csöndben, hiszen mind kulturáltsága, mind hangereje visszafogott.
A 130 lóerő bőségesen elég mindenre, s noha a 10,9 szekundumos 0-100-as sprint nem sejtet túl nagy dinamizmust, a hétköznapi közlekedésben igenis gyors és rugalmas tud lenni a Renault erőforrással rendelkező Qashqai. a négyhengeres karakterisztikája szerethető, s talán a kuplung-gáz összhangján javítva a korábban tapasztalt lefulladási hajlamot is sikerült leküzdeni valamelyest.
A váltó ugyancsak korrekt darab, könnyen és pontosan kapcsolható, a hosszú áttételezés pedig újabb záloga az alacsony étvágynak. A 100 km/h-nál még 2000 alatt forgó 1,6 literes turbódízel az összkerékhajtás terhe ellenére is képes szinte bármilyen körülmények közepette 6 liter alatt maradni, egyedül az autópályás használattal lehet megduzzasztani a japán hobbiterepes étvágyát. Városban könnyedén autózhatunk 5 liter környékén, míg a lakott terület végét jelző táblát magunk mögött hagyva már 4,2-4,4 literes fogyasztással szembesülhetünk, az említett pályás szakaszokat pedig 6 liter környéki étvággyal abszolválhatjuk – mindez remek eredmény egy relatíve nagy homlokfelülettel bíró, összkerekes SUV-tól.
A 4x4-es hajtással egyébként szofisztikáltabb hátsó futómű is jár, hiszen az elsőkerekesek csatolt hátsó lengőkaros megoldásával szemben itt már multilink rendszerrel találkozunk, ami kiváltképp jótékony hatással van kanyarképességekre. A Qashqai stabil és gyors a kanyarokban, ráadásul kellemesen kiegyensúlyozott, ám az SUV-kra jellemző feszesség természetesen a magas építésmódnak köszönhetően ezúttal is jelen van.
A tesztelt példány, azaz a csúcsmodell szinte minden jóval kecsegtet: panoráma napfénytető, navigáció, LED-es fényszóró, és 360 fokos parkolókamera foglaltatik a csomagban, illetve a sávtartó asszisztens, a holttérfigyelő és a ráfutásgátló által megalkotott biztonsági pakk sem hiányzik.
Mindezért a Nissan első blikkre magas árat kér, hiszen a 130 lovas dízelmotorral és összkerékhajtással bíró modell csupán a legmagasabb, maradéktalan felszereltségű Tekna szinttel rendelhető, épp 9 millió forint felett, a bőrülésekkel és fűthető szélvédővel csúcsra szerelt tesztmodell pedig 9 400 000 forintos árával riaszt. Azonban a konkurecia háza táján szétnézve egyértelművé válik, hogy értékarányos a Nissan árszabása, hiszen egy Hyundai ix35 vagy egy Ford Kuga sem hozható el olcsóbban, sőt az említettek esetében még vastagabban fogott a ceruza az ár kialakításakor.
Az írás tesztünk kivonata. A teljes anyag ezen a linken érhető el.
