Köss belém, ha tudsz! – Audi A3 Limousine-teszt

Több évnyi tesztelés után állíthatom, hogy páratlan alkalom a tökéleteshez közeli modellt megkaparintani.

A szedán forma örök klasszikus, s – remélhetőleg – annak ellenére sem kopik ki a konstruktőrök kínálatából, ha az ötajtósok és a crossoverek, valamint a divatos SUV-k ellepik az autópiacot. Az eleganciát ugyanis egy négyajtós limuzin formánál semmi sem képes jobban kihangsúlyozni, legyen szó kisebb vagy akár nagyobb méretkategóriáról. Eleddig mindösszesen két olyan luxusmárkát üdvözölhetünk, amely mert nagyot álmodva négyajtós modellt indítani a középkategória alatt, ráadásul mindkettőről büszkén állíthatjuk, hogy magyar kezek építik össze: a Mercedes–Benz a hivalkodóbb kecskeméti CLA-val kampányol, míg az Audi a járt úton lépdelve a tőle megszokott visszafogottsággal reagált a stuttgarti csillagosok offenzívájára, és az A3 Limousine nem más, mint egy vérbeli bébi-A8.

Az Audi A3 szedánt pedig többek között azért is vártuk rendkívüli érdeklődéssel szerkesztőségünk garázsába, mert a lemezei alá összepréselt technika több mint ígéretes. A Volkswagen mérnökei által megálmodott, könnyű, moduláris és modern MQB platform már önmagában sokat nyom a latba, s akkor a hengerlekapcsolással is operáló, de lóerőkben sem szűkölködő 1,4-es turbómotorról még nem is beszéltünk. Noha a négykarikások újdonságához ízléses és szép színek is elérhetőek, a tesztautó mégis egyszerű fekete öltönyt visel, de ez legyen a legkevesebb, hiszen még így is jól mutat.

Érdekes, hogy még a fantáziátlan árnyalat és letisztult, hagyományosan elegáns formaterv ellenére számos izgalmas és igényes részlet űzi el az A3 lemezeiről az unalmat. Persze a hosszbeli korlátok miatt nem nyúlánk szedánnal, hanem egy picit tömzsinek ható lépcsőshátúval van dolgunk, az autó oldalán végigfutó karaktervonalak és az ablakokat kiemelő króm díszítés könnyedén eltereli a figyelmet és oldja a sziluett feszültségét. Amennyire visszafogott és letisztult a külső, legalább annyira a belső is olyan. A kicsit egyszerű, komor világba viszont igényes eleganciával visznek színt a csokoládébarna bőrkárpitba bújtatott ülések, valamint az vastag áttetsző réteg révén mély hatású, tetszetős betétek.

Az Audi a letisztultság magasiskoláját úgy hozza el a kompakt kategória utasterébe, hogy közben az ergonómia, a funkcionalitás még szemernyi csorbát sem szenved. A klímakonzolon és a felette egy vonalban húzódó gombsoron kívül nincs más kezelőszerv a középkonzolon, a központi rendszer vezérléséhez már a váltókar mögé kell nyúlni. A kényelem és a helykínálat kifogástalan, a komfortérzetet pedig mindeközben olyan finomságok növelik, mint a hátsó sor külön légbeömlői vagy a szofisztikált beállítást lehetővé tévő első rostélyok. Amennyiben mindenképp szeretnénk csomót találni a kákán, a hátsó helykínálatot hozhatjuk fel, hiszen hátra beülve inkább 180-185 centis testmagasságig kényelmes az autó.

Fontos azonban megjegyezni, hogy prémium kompakttal van dolgunk, tehát a méretek korlátozottak. A szedán forma viszont a csomagtér tekintetében is előnyös, hiszen az Audi büszkesége mintegy 425 liternyi poggyászt képes elnyelni. A komoly képességek pedig a motor beindításával csak fokozódnak, hiszen az 1395 köbcentiméteres turbómotor lökettérfogatát meghazudtolóan repíti az 1,2 tonnás szedánt. Noha a tesztautó még 140 lóerővel került forgalomba, az Audi változatlan, 250 Nm-es nyomaték mellett néhány hete már 150 lóval kínálja az erőforrást, melyhez a németek S-tronic névre keresztelt, hétfokozatú dupla kuplungos automataváltója szegődig társul. A kis benzines úgynevezett COD-technológiával felvértezve részterhelésnél képes 130 km/h-ig lekapcsolni a kettes és a hármas hengert, így még hatékonyabb üzemet biztosítva.

A 140, illetve 150 lóerő bőségesen elegendő az A3 szedán mozgatásához; minden pillanatban tisztességes nyomaték és teljesítmény áll rendelkezésre, így az előzések is kevésbé rizikósak, ráadásul mindeközben a fogyasztásmérőt sem kell árgus szemekkel figyelni. Az 1.4 TFSI ugyanis meglehetősen étvágytalan, amit a sok-sok klímázással, autópályázással és kínzó városi etapokkal megtűzdelt teszthéten produkált 6,2 literes átlag remekül bizonyít. Városban még a nagyobb forgalom esetén sem kúszik 6,5 liter fölé az étvágy, de a lakott területet elhagyva, 90-100-as tempóval már könnyedén beférhetünk 5 liter alá is, míg autópályán ugyancsak 6 liter környéki átlaggal kell számolnunk.

Talán a magabiztosság és a stabilitás a legjellemzőbb tulajdonságok, ha a futóműről kellene vallomást tennem, míg a kormányzás kissé plasztikus érzést keltő, de precíz szerkezet. Nehéz fogást találni az ingolstadtiak legkisebb szedánján, a bébi-A8 ugyanis remekül állja a sarat, észrevétlenül válik kedvelt mindennapi eminenssé. Minden tekintetben erős érvei vannak. A tesztautó 11 millió forint feletti ára persze első hallásra sokkoló lehet, de a kanyarkövető xenon fények, az érintőpados vezérlést is nyújtó, eltüntethető képernyőjű navigációs rendszer és a félbőr kárpit mind-mind feláras tétel.

Egy józanul összeállított verziót már 9 millió környékén el lehet hozni, s közben érdemes még egyszer elismételni, mit is kapunk ezért az összegért: egy olyan prémium kategóriás szedánt, amely elegáns, komoly megjelenésű, továbbá dinamikus, sportos menettulajdonságokkal bír, kényelmes, méretéhez viszonyítva tágas és praktikus, technikai színvonala pedig az élvonalat képviseli, miközben lendületességéhez mérten alig fogyaszt. Egyedüli közvetlen konkurense a Mercedes-Benz CLA, amely szűkösebb az ingolstadti modellnél, ráadásul normaszintre hozva mindkét autót a csillagosok portékája jóval borsosabb áron kapható.

Az írás tesztünk kivonata. A teljes anyag ezen a linken érhető el.