Párizsban azonban mégiscsak bemutatkozott a közös alapokra épülő XL Sport, melyet a konszern tulajdonában lévő Ducati V2-esével szereltek fel. Ha pedig jobban belegondolunk, logikus lépés a kiváló légellenállási együtthatóval rendelkező, pehelysúlyú kisautó megbolondítása, hiszen elég néhány apróbb átalakítás és egy erősebb motor a szájak mosolyra görbítéséhez. Mindezt meg is tették a wolfsburgiak, méghozzá a Ducati kéthengeres, motorkerékpárokban használatos erőforrásának beépítésével és néhány, a menetdinamikát javító változtatás eszközlésével.
Bár szinte minden szögből egyértelmű a rokonság, szemből a legkönnyebb összekeverni az XL1-et és az XL Sportot, hiszen az apróbb optikai módosítások – agresszívabb lökhárítók és nagyobb légbeömlők – kivételével itt szinte alig változott az autó. Oldalról és hátulról már könnyebben feltűnik a turpisság, hiszen az eddig a far felé haladva keskenyedő autó ezúttal már széles vállakat és hatalmas oldalsó légbeömlőket kapott a nagyobb teljesítmény egyértelműsítése és a magabiztosabb úttartás érdekében.
A továbbra is szárnyas ajtókkal tetszelegő apró „sportautó” a testvérhez hasonlóan karbon vázszerkezetével tartja rendkívül alacsonyan a súlyát. A németek ezúttal is mindent elkövettek – az ablakok különösen erős plexiből készültek, az elöl 205/40 R18, hátul pedig 265/35 R18-as gumikkal szerelt keréktárcsák pedig magnéziumból készültek –, így 890 kilogrammra adódott az össztömeg. Az autó több mint 40 centivel hosszabb (4291 mm) és 18 centivel szélesebb (1847 mm) lett az XL1-nél, míg magassága mindössze 1 milliméterrel növekedett (1153 mm) – ezzel biztosítva többek között a sportos kiállást és a jobb menetdinamikát.
Természetesen belül is sportosabbra vették a figurát a mérnökök. A fekete bőrt vörös kontrasztvarrással és karbon mintázatú betétekkel egészítették ki, míg a műszerfalon valódi alumínium- és szénszálas betéteket találhatunk. Az automata váltó fokozatválasztóját is lecserélték, méghozzá igencsak látványos megoldással: a régebbi Porschéket idéző balzafa váltógombra.
A legfontosabb különbség az éhezőművész és az élményhajhász között természetesen a motorháztető alatt található. Az eddigi kéthengeres, 800 köbcentis dízelt és a hozzá tartozó elektromotorokat ugyanis lecserélték egy benzines erőforrásra, mely a konszernen belüli Ducatitól származik. A világ legerősebb kéthengeres motorjának kikiáltott 1,2 literes V2-es 200 lóerőt és 134 Nm csúcsnyomatékot csikar ki magából, mely a 890 kilogrammos súly tudatában kellően fürgén mozgathatja az XL Sportot, főleg a különösen alacsony légellenállási együttható tudatában.
Az akár 11 ezres fordulatig is pörgethető erőforrás egyébként egy hétsebességes DSG automata váltón keresztül juttatja el erejét a hátsó kerekekhez – hogy teljes legyen az öröm. Az elöl-hátul kettős keresztlengőkaros felfüggesztéssel ellátott Volkswagen ezekkel a paraméterekkel 5,7 szekundum alatt képes megfutni a 0–100-as sprintet, míg végsebessége 267 km/h-ra adódik, amik ugyan szép eredmények, de messze nem olyan kiemelkedőek, mint amilyeneket egy hasonló tanulmányautótól várnánk.
A mondvacsinált rekordokkal – mint a világ leggyorsabb 200 lóerős autója – magasztalt XL Sport egyelőre biztosan nem kerül gyártásba, hiszen már az XL1-ről is köztudott, hogy csak veszteséget termel a gyártónak. Mindenesetre a Volkswagen megmutatta, hogy ilyet is tud, és nagy valószínűséggel valóban hatalmas élményt nyújtanak a koncepció volánja mögött eltöltött percek.
