Lélekkel megtömve – Kia Soul 1.6 CRDI teszt

A hétköznapokba bizony hajlamosak vagyunk beleszürkülni, a Kia Soul azonban képes kirántani az unalomból.

Az én napom is éppen így indult, és a képet csak az tudta árnyalni valamelyest, hogy egy vadonatúj Kia Soul birtokosa leszek a héten. Akkor azonban még nem is sejtettem, hogy ez a hét teljesen más lesz. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vártam kíváncsian a nemrégiben gyökeresen megújult dél-koreai négykerekűt. Ez a kíváncsiság az első találkozásunkkor komoly érdeklődéssé alakult, majd a teszthét végére még tovább bontakozva már-már szomorúan vettem tudomásul, hogy a Soul (magyarul lélek) névre teljes mértékben rászolgált autót bizony vissza kell szolgáltatnom az importőr részére.

Az első generációs Soul legnagyobb vonzerejének számító külső megjelenés az újdonság esetében is a középpontban maradt. Ugyan első ránézésre a hasonlóan sarkos formák miatt úgy tűnhet, alig-alig változott valamit a négykerekű, az előddel egymás mellé állítva bizony rengeteg újítást vélhetünk felfedezni rajta, amelyekkel sokkal komolyabb hatást kelt. Az alap formanyelvüktől egyébként igencsak messze álló vonalak amellett, hogy továbbra is tetszetősek a hölgy vásárlóknak, az urak számára is jóval vonzóbbnak hatnak. Persze mindkét esetben inkább a fiatalabb korosztályra koncentrálva. A mérleg nyelvét a jókedvű színek és díszítőelemek közül választva könnyedén eldönthetjük az egyik irányba, ha éppen arról van szó.

A mindössze 4,1 méteres Soult egyébként a legtöbben jóval nagyobbnak látják, mint amekkora valójában. Ezt a viszonylag magas, már-már crossoveres felépítésnek és a négyzetes formáknak köszönheti, amik egyébként eléggé megosztják a nézőközönséget. A számomra mindig nehézkes, korai ébredések után igazi felüdülés volt megpillantani a vidám kisautót, de ami még jobb: az első generáció gyenge minőségű és túljátszott utastere után ezúttal belül is folytatódhat az örömködés. A komolyodás az utastérben is tetten érhető, ahol a fekete és homokszínű betétek, illetve kárpitok ellenére egyáltalán nem uralkodik el a komor hangulat. A Soul belül is igazán egyedi formákkal lett megáldva, melyek a külsővel ellentétben lágy vonalakkal és kerekített ívekkel operálnak. A középkonzolt hatalmas érintőképernyő foglalja el, melyen a gyártó új központi rendszere fut, amit minden dicséret megillet.

A Soul egyébként már-már a kompakt kategóriát is megszégyenítő utastérrel bír, melyhez a jó összeszerelés, a minőségi anyagválasztás és a rengeteg extra is hozzájárul. Az utastér ráadásul nemcsak látványos és ergonomikus, hanem funkcionális is: a Soult pillanatok alatt könnyedén kiismerhetjük. A helykínálat szintén elismerésre méltó, hiszen az autó méreteit tekintve mind az első, mind a hátsó utasok számára bőven elegendő teret kínál. Bár a rövid túlnyúlásnak köszönhetően a csomagtartótól nem várhatunk csodát, az utazóknak szánt hatalmas hely mellett még a pakkok számára is sikerült 354 liternyi helyet megtakarítani, ami az ülések ledöntésével akár 1,37 köbméterre is bővülhet, sík padló mellett.

Tökéletes autó persze nem létezik, így tesztalanyunknak is megvan a maga gyenge pontja, mely esetében a motorháztető alatt lakozik. Bár le kell szögeznünk, hogy az 1,6 literes négyhengeres turbódízelnél láttunk már rosszabbakat is kategóriájában, a 128 lóerős CRDI bizony nem a legjobb oldalát mutatja az autóban – legalábbis, ami a dinamikát illeti.

A teljesítmény papíron biztatónak tűnik, ám a gázba taposva a Kia bizony nem mindig hozza a tőle elvárhatót. Az erő viszonylag későn érkezik meg, és nem is tart ki túl sokáig, így a városi forgalomban ugrálva bizony gyors váltókezelésre van szükség, ha tartani szeretnénk az iramot. Ezért cserébe a hatfokozatú kézi szerkezet kellemes váltási érzetet nyújt, ráadásul támogatja a sportos mozdulatokat is.

Mindezek ellenére az 1,6-os gázolajos 10,7 másodperces 0–100-as sprintjére nem lehet panaszunk, és az előzéseknél sem hagy cserben az erőforrás. Fogyasztás terén szintén hozza a kategória átlagát a Soul, amely magas felépítése ellenére is megelégedett normakörünkön 5,4 literrel. Aki sokat jár országúton, annak ez az érték könnyen becsúszhat az 5 literes határ alá is, míg autópályás használat esetén valamivel 6 liter feletti értékkel kell számolnunk. A Soul másik gyenge pontját rendszeres olvasóink is könnyedén kitalálhatják, ugyanis a dél-koreai Kia–Hyundai páros esetében rendszeresen előkerül: az érzéketlen, plasztikus kormányzás.

Ha már szóba jöttek a tempós fordulók, érdemes megemlíteni tesztalanyunk felfüggesztését is, melynek hangolása példásra sikerült. A magas felépítés ellenére úgy tudunk vele dinamikusan haladni, hogy közben nem lett túl feszes, és az úthibákon is kényelmesen és puhán lép át az autó.

Tapasztalataim alapján az egyik legfontosabb témához érkeztünk, melyről – legyen szó akármelyik tesztautóról – mindenki az elsők közt érdeklődik az adott négykerekűekkel kapcsolatban: az árcédula. A Soul esetében pedig nem kell igazán nagy csalódást okoznom, hiszen a kompakt szegmens kapuit döngető, minden jóval felszerelt tesztautónk esetében sem haladta meg a végösszeg a 6,5 milliós határt, amiből ráadásul a bevezető akció keretein belül most 400 ezer forint kedvezményt is ad a gyártó. A minden hájjal megkent dízel Soul így akciósan 7,5 millió alatt hazavihető, de ha a benzinest választanánk, akkor 900 ezer forinttal olcsóbban is megúszhatjuk, amin megéri elgondolkodni – habár a benzineshez drágábban mérik az extrákat. Egy józanul felszerelt öngyulladós példányt pedig kedvezményesen akár már 5,2 millióért is elhozhatunk, ami egy hasonlóan jókedvű, nagy helykínálattal rendelkező és minőségi autóért bizony jutányosnak mondható.