A márka új vezetője már nem húzza el előttünk a mézesmadzagot: költségcsökkentésről, projektek lezárásáról és visszahúzódásról beszél. Jean-Marc Gales-ra osztották a szerepet, hogy kihúzza az évek óta vergődő Lotust a csávából. A feladat nem újdonság a számára, hiszen 2014. májusi kinevezéséig a PSA konszernnél tevékenykedett a válságkezelésen. Az új vezér alig négy hónap alatt hároméves válságtervet készített, amelybe beavatta a sajtó képviselőit is.
Kezdjük a jó hírrel: új modellek érkeznek, ám a régi know-how szerint, acélvázas alapokon, az Elise, az Exige és az Evora receptjét hasznosítva. A hárommodelles felállás jó darabig marad, az Esprit szuperautó és az öt másik koncepció valószínűleg örökké a raktárban vagy a múzeumban marad, távol a sorozatgyártástól.
Saját motorokat sem épít a jövőben a márka – ezen a téren továbbra is a Toyotára hagyatkoznak. Mi biztosítja így a márka jövőjét? Egyrészt a hűséges brit vásárlóközönség, valamint a tény, hogy az új amerikai előírásoknak való megfelelésen dolgozik a Lotus, így hamarosan a sportautókat nagy kedvvel vásárló amerikaiak ismét megpróbálhatják magukat beleszuszakolni a gyártó valamelyik modelljébe.
Gales valószínűleg a kínai terjeszkedés irányába is kacsintgat, amelyet a piac biztosan széles mosollyal venne, ám ez egyelőre financiális és partneri korlátokba ütközik. A jövő tehát nem néz ki túl rózsásan a Lotus számára sem. Ugyanakkor a többi kisebb sportautó-manufaktúrának is érdemes újragondolnia a tevékenységét és terveit, ugyanis az Apollo, a Fisker, a Spyker, a Wiesmann stb. anyagi nehézségei is bizonyítják, hogy bármennyire is csábító a szegmensbe belépni (ahogy azt az évi 2-3 új jelentkező is igazolja), nem feltétlenül van végtelen potenciál az élvezethajhász modellek szegmensében.
