A Novo elsősorban formai tanulmányként szolgál a kompakt modellek új nemzedéke számára. Ezt mutatja az elnevezése is, amely a latin novatus szóból ered, amely megújulást, felfrissülést jelent. Nagy meglepetéseket egyébként nem okoz a szedán: a márka megjelenését tudatosan továbbfejlesztve, koncepcióhoz hűen agresszívabb formában tárja elénk. Ezt ellensúlyozza némileg a karosszéria sziluettjének nehézsége, viszont ez jelenti a Novo megvalósíthatóságának és szériaközeliségének alapját is.
A Cerato-Forte platformjára épülő modell belső tere a külsőn helyenként látható minimalizmus magasiskolája. Mindössze néhány gombot és kapcsolót találunk, a jövőt pedig egy 3D-s, hologramos kijelző képviseli. Az elrendezés erőteljesen a vezetőre koncentrál, aki a jármű összes funkcióját a közvetlen közelében tudhatja. Az érintőpad a vezető ujjlenyomata alapján ismeri fel az egyéni preferenciáit, és ennek megfelelően állítja be az autót.
A Novo mozgatásáról egy nagyon is létező hajtáslánc gondoskodik: az 1,6 literes turbómotorhoz ezúttal a friss fejlesztésű, dupla kuplungos hétfokozatú automata váltó csatlakozik. A 20 hüvelykes kerekek közül az elsőket hajtja a körülbelül 200 lóerő. A 255 milliméter széles malomkerekek feleslegesek a kompakt osztályban, amivel a fejlesztők is tisztában vannak, ugyanis úgy alakították ki az abroncs futófelületét, hogy alaphelyzetben középen ne érintkezzen a talajjal, ami egyenes vonalú, egyenletes haladásnál csökkenti az ellenállást és a zajszintet. Fékezésnél, kanyarodásnál és gyorsításnál a futófelület deformálódása fokozza a tapadást – szól az elmélet.
A sajtóanyag tanulsága szerint a Novo nem kerül sorozatgyártásba, viszont „a márkának nagy hagyománya van olyan modellek fejlesztésében, amelyek sok közös pontot ápolnak a tanulmánnyal”. Mindenesetre az európai piac biztosan nem haragudna meg, ha a Cee’d következő szériájából Octavia-konkurens szedán is készülne. Ha erre sor kerül, arra néhány évet még egészen biztosan várnunk kell.
