Nos, a motorháztető alatt egy kétturbós, 240 lóerős, 500 Nm csúcsnyomatékú kétliteres, négyhengeres dízelmotort találunk, aminek erejét hétfokozatú, dupla kuplungos automata továbbítja mind a négy kerékhez. Az erőforrás teljesíti az EU6-os környezetvédelmi normákat, köszönhetően az SCR katalizátornak, ami azt jelenti, hogy időnként AdBlue adalékot kell utántölteni a tartályba. Az üresen mintegy 1,7 tonnás kombi alig több mint 6 szekundum alatt teljesíti a 0–100 km/h-s sprintet, végsebessége pedig 240 km/h körüli, vegyes fogyasztása pedig a gyártó szerint mindössze 5,4 l/100 km.
Egy Passat esetében ez már eleve túl szép, hogy igaz legyen, és akkor még nem beszéltünk az extrákról, márpedig a tesztautó felszereltsége külön misét érdemel. Gyakorlatilag minden adott a „fedélzeten”: elöl-hátul LED-fényszórók, állítható futómű, masszírozós, persze elektromosan állítható ülések, hátul külön klímazóna, illetve ülésfűtés, méretes panorámatető, 220 voltos csatlakozóaljzat, digitális rádiótuner, DVD-lejátszó, elektromos csomagtérajtó komfortnyitással (ami persze alárugásra is kinyílik), elektromosan kireteszelhető és használaton kívül a lökhárító mögött láthatatlanul megbújó vonóhorog vagy éppen Dynaudio prémium hifi.
És akkor a biztonsági rendszerekről nem beszéltünk: 360 fokos kamerarendszer, kormányozni is képes sávtartó rendszer, holttérfigyelő, táblafelismerő, önparkoló, adaptív távtartó tempomat stb. Ezek után nehéz elképzelni, hogy mivel is tudhat többet egy luxusautó, sok millióval drágábban Főleg abból kiindulva, hogy bár a Passatot a Volkswagen a középkategóriába sorolja, a mintegy 4,8 méter hosszú modell helykihasználása kimagasló.
A második üléssorban például akkora a lábhely, amihez foghatót eddig a Skoda Superben innen nem igazán láthattunk, a fejtér pedig a kombi kialakítás miatt szintén fenséges, a válltérrel egyetemben. Lényeg a lényeg, elöl-hátul tejben-vajban füröszti utasait a Passat, ráadásul mindezek mellett az autó ergonómiája néhány kivételtől eltekintve jó; egyedüli komolyabb problémánk, hogy a bonyolult érintőképernyős multimédiás rendszer nem tud magyarul, ami számos ügyfél számára jelenthet nehézséget a kezelhetőség tekintetében.
Alul azért találunk keményebb műanyagokat, de a „józan” helyeken teljesen rendben van az anyagminőség, a nappa bőrkárpit puha és illatos, a kapcsolók kapcsolási érzete rendben van, a konfigurációs lehetőségek száma pedig ha nem is éri el a prémiumszintet, azért így is bőven csemegézhetünk. Találunk néhány megoldást, amit még a legdrágább négykerekűek tulajdonosai is csak tátott szájjal figyelnek. Ilyen például a teljesen digitális műszerfal, ami képes a navigációs utasítások, sőt a térkép megjelenítésére is, ha pedig akarjuk, a virtuális műszereket is lekicsinyíthetjük a még nagyobb térkép érdekében. Persze megjeleníthetőek itt a médiainformációk, a telefonkönyv, gyakorlatilag bármi.
Akad azonban némi üröm is az örömben: az a sok-sok ínyencfalat, amiket fentebb felsoroltunk, szinte kivétel nélkül feláras extra. S mint ilyen, súlyos milliókkal dobja meg ennek a szinte hibátlan autónak az árcéduláját, s ha igazán elszállunk, a végső listaár esetében abszolút prémiumszinten találhatjuk magunkat. Ez különösen igaz a kipróbált csúcs hajtáslánc esetében, amivel a kombi pedig 12,9 millió forintba fáj, igaz, a biturbós dízelhez jár az okos összkerékhajtás és a takarékos üzemmódban vitorlázó funkcióra képes hétfokozatú DSG váltó, ami villámgyorsan és kulturáltan dolgozó start/stop funkciót is kapott. A teljesítményről kár lenne hosszasan regélni: a 240 lóerő és az 500 Nm több mint elég, és nemcsak egy Passathoz, hanem úgy általában bármihez.
Álló helyzetből az összkerékhajtás révén nagyon komoly kilövésekre képes a méretes puttonyos, a felső tartományban is vidáman dolgozó motor pedig még a felsőbb sebességtartományokban is vígan cibálja a nehéz autót. A hétsebességes DSG éberebb és finomabb a korábban tesztelt 150 lovas Passat hatfokozatú váltójánál, nem tudtunk belekötni.
A futóműről szintén kizárólag elismerően tudunk nyilatkozni. A csúcs hajtáslánchoz szériában jönnek a három fokozatban állítható gátlók, amelyeknek köszönhetően, ha akarjuk, finoman hajózik a négykerekű, Sport állásban pedig egészen dinamikusra veszi a figurát. Sport állásban az oldaldőlés a tömeg és a kategória viszonylatában minimális, s egész semlegesen, nagyon biztonságosan fordul a Passat, az összkerék pedig gázadásra szépen íven tartja az autót – persze a viselkedés kissé orrtolós.
Nem kérdés, egy ideális világban a tesztelt Passat kombi lenne az ideális családi autó mindenkinek: nagy, kényelmes, biztonságos, amennyire kell, sportos, villámgyors, kellemesen takarékos (vegyesben 6-7 liter közötti a reális étvágy), ráadásul hiába nagyon drága, ár/érték arányban mégis teljesen rendben van. Mert bár polgárpukkasztóan hangzik, amikor leírjuk, hogy egy igazán finoman felszerelt példány listaáron legalább 14-15 millió forintot kóstál a 240 lóerős dízelmotorral, de akkor lepődünk meg igazán, amikor ugyanígy felszerelünk egy kívül kicsit nagyobb, de belül szűkebb közép-felső kategóriás prémium modellt.
Megtörténhet, hogy elérjük a 10 millió forintos árkülönbséget, ami rengeteg pénz. Hogy ér-e ennyivel többet a prémium? A válasz egyértelmű: közel sem. Viszont valamit tud például az A6 (illetve társai), amit a Passat sosem fog tudni: ott van rajta a négy karika és a vele járó presztízs.
