Külső
A Giuliettánál minden ív, vonal, fénytörés és arány működik, pláne ebben a pirosban, amit csak az olaszok tudnak kikeverni. Bármerre járjunk vele, aki meglátja, hosszan kíséri tekintetével. Még a babakocsis anyukák és telefonáló üzletemberek is ott felejtik rajta a szemeiket, melyekben nem meglepettség vagy utálat, hanem a szépség szeretete és az elismerés csillog. Az eladólány megdicséri a benzinkúton, a mellettünk parkolók pedig rendszeresen körbejárják. Pedig közel áll a mai gombócformákhoz, csak egy vékony határvonal választja el attól, hogy átlagos legyen, de a Ferrarin innen pont ez adja az olasz autók báját.
Belső
Az anyagok annak ellenére sem tűnnek elég igényesnek, hogy a műszerfal egy nagy fémbetétet kapott és puha burkolatok is vannak rajta. A gombok és kapcsolók elrendezése inkább érdekes, mint logikus, ergonómiailag sem tökéletes. A műszerfal túl magas és a kormányt sem lehet elég alacsonyra engedni, de zavaróbb, hogy minden csak második megnyomásra reagál, a menürendszer pedig átláthatatlan és zavaros, még az USB-n hallgatott számok mappáit sem egyszerű előcsalogatni belőle.
A cikk folytatását autós szakportálunkon, az Automobilon olvashatja!
