Sikeres vizsga után sem tudják a KRESZ-t a tanulók

A magyar közlekedési alapismeretek képzésnek és vizsgarendszernek nyilvánvaló hiányosságai vannak.

Sok esetben a tanuló ha korábban találkozott már az adott kérdéssel, rögtön tudja például, hogy az adott képen a piros autónak van elsőbbsége. A kérdések szűkös tárházát és megtanulhatóságát a diákok is felismerték, így nagyon gyakran találkozhatunk olyanokkal, akik a fontos tananyag elsajátítása helyett a könnyebb utat választják, és tanulás helyett csupán teszteket magolnak, számítógépes feladatsorok megoldását gyakorolják. Az interneten is számos forrásból találhatunk bizonyítékot erre, sőt a sajtó is több ízben foglalkozott már a KRESZ-vizsga túl könnyű megtanulhatóságával és a képzés problémáival.

Sok esetben a képző szervek is segítik a diákok ilyen „tanulását”: annak érdekében, hogy ne veszítsék el a tanulókat, a kellően szigorú ellenőrzés hiányában lehetővé teszik számukra az egyébként kötelező tanfolyamok kihagyását, amit a jelenléti jegyzőkönyv mással való aláíratásával, illetve nem valós tényadatok rögzítésével lehet megoldani. Így előfordul, hogy a kötelező minimumként előírt 28 tanórából valaki alig 1-2 órán vesz részt, szinte fel sem ismerve oktatóját. Aki pedig lelkiismeretesen részt vesz a tanórákon, sokszor azzal szembesülhet, hogy az anyag elmagyarázása helyett – bár nem ez lenne a célja – inkább tesztfeladatok megoldásával telik a tanfolyam. A fenti tények alapján egyértelműen megállapítható, hogy a jelenlegi rendszer elsődleges problémája, hogy tálcán kínálja a túlságosan vizsgacentrikus felkészülést, így az elméleti képzési szakasz nem kényszeríti rá kellőképpen a tanulót arra, hogy ne a vizsgának, hanem a valós közlekedésnek tanuljon. Mindezek tükrében a lelkiismeretes, felelősségtudatos és valós tudásra felkészítő autósiskolák jelentős hátrányban vannak.

A KRESZ-oktatás problémáival, illetve a képzés hiányosságaival kapcsolatban egy szakértőt, egy oktatót és egy frissen vizsgázott tanulót is megkérdeztünk, akiknek válaszai szintén egyértelművé teszik, hogy a jelenlegi képzési és vizsgáztatási gyakorlat nem szolgálja megfelelően a tanulók megfelelő szintű képzettségét. Amennyiben nem születik megoldás a problémára, egy dolog a jövőre nézve borítékolható: ha a képző szervek nem elég alaposak és felelősségtudatosak, a vizsga követelményrendszere pedig nem elég szigorú, a tanulók nagy része biztosan a lehető legkönnyebb utat fogja választani, hiszen a diákok célja elsősorban nem a tananyag elsajátítása, hanem a jogosítvány megszerzése minél gyorsabban és a lehető legkönnyebben. Ez pedig sajnos nem szolgálja a legfontosabb célt, a felkészült magatartást, a biztonságos közlekedést.