„A világ számos régiójából hallottunk beszámolókat, melyek megerősítették, hogy a fiataloknak sincsen teljesen más kultúrája, mint az idősebb korosztálynak. A fiatalokat a mélyszegénység és munkanélküliség kényszeríti vándorlásra és kultúraváltásra Amerikában éppúgy, mint Európában. Közel 15 százalékra tehető a sokkoló, markáns rétegkultúrában élő fiatalok aránya: idetartoznak például a Latin-Amerikából a kontinens északi részébe migráló, kísérő és gondoskodás nélküli, nagyon nehéz sorsú fiatalok. Az ő emberi megszólításuk, az életbe való normális bekapcsolásuk, a lelkiismeretlen kizsákmányolástól való megvédésük rendkívüli feladat” – foglalta össze Erdő Péter a Kultúra Pápai Tanácsának február 6. és 9. közötti plenáris ülésén elhangzottakat.
Az 1982-ben alapított tanács találkozója a feltörő fiatal kultúrákról szólt. Ahogyan Gianfranco Ravasi bíboros, a tanács elnöke nyitóbeszédében hangoztatta, az egyház a mai 15–29 évesek külső-belső világát is „összetettnek, gyorsan fejlődőnek, de értékekben bizonytalannak látja”.
Nem örökifjúnak kell lenni
Erdő szerint „nem a fiatalokkal van baj, hanem a jelenlegi középkorú generációval, amely ifjúságkultuszban szenved. Örökifjú akar lenni, annál is inkább, mivel erre ma számos lehetőség van, legalábbis a piac ezt ígéri az életkor elleni kenőcsökkel és egyéb szerekkel, melyekkel az ember élete végéig fiatal maradhat”.
„A felnőttkor mást jelent: felelősségvállalást másokért. Ma az öregség, halál, betegség kiszorul a köztudatból, pedig a felnőtt magatartás az, amikor a halál tényének elfogadása és ismerete mellett is igent mondunk az életre. Hogyan lehetnének a felnőttek a fiatalok példaképei, amikor a felnőttek többsége kamasz akar maradni. Az iránymutatás hiánya visszahat a fiatalságra, mely ezek után persze, hogy nem akar felnőni” – hangoztatta a bíboros.
Felelősségtudat, internet, templom
Hangsúlyozta, hogy a „felelősségtudat erősítésében, az élet objektív nagy kérdéseivel való szembenézésben az egyház segíthet az egzisztenciális problémákra válaszoló igehirdetéssel. Csak ez alapján lehet hatékony a bevezetés a hit részleteibe és a liturgia világába”.
Ami a digitális ifjúsággal való sebességtartást illeti, a Vatikán az elsők között szólt a fiatalokhoz interneten. „A fiatalok többségének a számítógép nem puszta információs eszköz, hanem életmód, élettér. Régen a város főterén ismerkedtek egymással, itt vették észre egymást, és itt áll a templom is. Most a fiatalok a virtuális térre állnak ki. Az egyház párbeszédet keres azokkal, akiknek az életmódja kvázi virtuális. Hiszünk abban, hogy a képernyő előtt ülve is felfigyelnek arra, ha valaki megszólítja őket és barátságot ajánl nekik – mondta Erdő. Hozzátette: „a virtuális valóságon kívüli valóság azért létezik”.
A Római Birodalom bukásakor
Erdő szerint hasonló jelenség uralta a Római Birodalom utolsó évszázadait, mely felemésztette természetes erőforrásait. „Nem csak a kőolaj apadhat ki. Az ember ideje és figyelme is hatalmas természetes erőforrás, ha ezt az internet teljesen kimeríti, akkor társadalmi méretekben ez is tragédiát okozhat” – hangsúlyozta. Erdő elmondta, neki még nincsen Facebook-profilja és Twitter-fiókja, de nem kizárt, hogy az esztergom-budapesti egyházmegye így is megszólítja a fiatalokat. „A kelet-közép-európai és a dél-európai fiatalok közötti különbség a munkához való viszonyban van. Az olasz fiatalok sorsa a munkanélküliség, magyar kortársaik aktívabbak, sokan fiatalon már felelős beosztással bírnak, saját keresetükből élnek, főleg onnan vándorolnak el, ahol tartós munkanélküliség alakul ki” – vélte Erdő.
A Kultúra Pápai Tanácsa két év múlva következő plenáris ülésének az interkulturalitás lesz a témája, „melynek Európában különös vetülete van a nemzetek és az egyház életében is, főleg a mostani lélektani és kulturális helyzetben”.
