A Honvédelmi Minisztérium (HM) az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: a Magyar Királyi Honvédség „ikonikus alakja” az első világháborúban küzdött az Isonzónál, a Piavénél, a háború utolsó négy hónapját az albán hegyvidéken küzdötte végig. Vitéz Bertalan Árpád őrnagy „haditetteivel is beírta magát a magyar hadtörténelem nagykönyvébe”, de legnagyobb érdemének az ejtőernyős fegyvernem megalapítását tekintik.
Mint kifejtették: az 1930-as évek közepén az akkori honvédség élénk érdeklődést tanúsított az ejtőernyőzés iránt. A hadseregen belüli ejtőernyőzés megszervezésével Bertalan Árpádot bízták meg, ő maga köré gyűjtött néhány vállalkozó szellemű fiatal hadnagyot, és gyakorlatilag a semmiből, pár elavult pilóta-mentőernyő segítségével, a szombathelyi repülőtéren kísérletezte ki az ejtőernyős ugrás alapjait. Ez a kísérleti csapat 1938. szeptember 11-én alakult meg, ezért ezt a napot tekintik a magyar katonai ejtőernyőzés megalapítása dátumának.
Az ejtőernyős zászlóalj első harci bevetésén, 1941. április 12-én, Bertalan Árpád 15 ejtőernyős bajtársával, valamint az őket szállító repülőgép személyzetével együtt halt hősi halált. Földi maradványait a Farkasréti temetőben temették el. Újratemetése ma délután a Fiumei úti sírkert 52. katonai parcellájában lesz, amely „méltó nyughelyet biztosít e kivételes katonának”. A katonai ceremónián Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar főnökhelyettese mond beszédet.
Bertalan Árpád megkapta a Tiszti Arany Vitézségi Érmet, és 1927-ben fölvették a Mária Terézia Katonai Rend lovagjai közé is. Ezt a két kitüntetést együtt a Monarchia hatalmas hadseregének veteránjai közül még tucatnyian sem viselték – írta a HM. 1941. május 9-én az általa megteremtett alakulat fölvette első parancsnokának, vitéz Bertalan Árpádnak a nevét.
