Áder nem vevő semmilyen diktatúrára

Felavatták Esterházy János egész alakos bronzszobrát szerdán a főváros XII. kerületében. A köztársasági elnök a politikus elveire hívta föl a figyelmet.

Utalt arra, hogy Esterházy János rehabilitációja elmarad, késik, s ugyanez igaz a szlovákiai magyarság rehabilitációjára is. „Nem teljesedhet ki Szlovákia demokráciája és az emberi jogok érvényesülése az országban mindaddig, amíg ez a rehabilitáció nem történik meg, amíg a kollektív bűnösség eltörlése nem valósul meg” – fogalmazott a pártelnök.

Esterházy Alice, a mártír politikus lánya ünnepi beszédében hangsúlyozta: tanúságot jött tenni, mert megélte a zsidóüldözést, amikor magyarokat űztek el otthonukból nemzetiségi alapon, és közben sokan életüket vesztették, amikor a faji üldözés osztályüldözésbe csapott át.

Kiemelte, arról is tanúságot tesz, hogy a helyes úton jár Magyarország, megvalósulni látja édesapja jelszavát: Isten, haza, család. Az avatóünnepségen részt vett mások mellett Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége, Mádl Dalma, a néhai köztársasági elnök felesége, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára és Erdő Péter bíboros. Nagy János szobrászművész alkotását ökumenikus szertartás keretében áldották meg, a szobornál Orbán Viktor miniszterelnök nevében is koszorút helyeztek el.

Szerdán a Magyar Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést adta át Áder János Esterházy Alice-nak. Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára laudációjában elmondta: Esterházy Alice életútját Esterházy János, „egy ártatlanul elítélt édesapa és a közösségéhez való hűségért elítélt politikus rehabilitációjáért” folytatott küzdelem jellemzi. Úgy fogalmazott, Esterházy Alice a szlovákiai magyarokért, a szlovákiai magyarok szeretetéből és Magyarországért, Magyarország szeretetéből él, és ezt a köteléket fejezik ki a kitüntetéssel is.

Németh Zsolt hangoztatta: Esterházy János akkor is a magyarság rehabilitációjáért küzdött, amikor szót emelt a magyarországi szlovákok jogaiért, mert meg akarta őrizni Magyarországot a kisebbségek elnyomása miatti felelősségtől. Esterházy Alice is az egész magyarság rehabilitációjáért küzd, amikor édesapja rehabilitációjáért harcol – közölte. Azzal kapcsolatban, hogy Esterházy János megítélése Magyarországon és Szlovákiában eltérő, Németh Zsolt közölte: a két ország közötti kapcsolatokban vannak kedvező elemek és van „kritikai párbeszéd”. Az a cél, hogy az előbbiben előrelépést érjenek el és emellett a nehéz kérdésekről is párbeszédet folytassanak – mutatott rá.

Esterházy János (1901–1957) a két világháború közötti időszakban, majd a második világháború idején következetesen küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért. A második világháborúban a szlovák parlament egyetlen magyar képviselőjeként 1942. május 15-én nem szavazta meg a szlovák állam törvényhozásában a zsidók deportálását. Ennek ellenére a háború után háborús bűnösnek nyilvánították, és halálra ítélték. Később az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében halt meg.