Az egykori kollégiumi diák Balog Zoltán hozzátette: így lett, lehet a kollégium az élet iskolája, ahol a diákok egymást tanítják az életre, s néha még a tanárokat is. A miniszter tudományos igényű munkának nevezte a kiállítást, amely szerinte emlékeztető, hogy ne feledjük: innen jöttünk, így jöttünk, ez az iskola a miénk. A Debreceni Református Kollégium alapításának 475. évfordulójára rendezett kiállítás címére – Ország iskolája - szegények iskolája – utalva a tárcavezető kiemelte: nemcsak azért az ország iskolája, mert mindenünnen jöttek ide tanulni, hanem mert mindenhová mentek innen szolgálni, a tudást továbbadni. Ugyanakkor a szegények iskolája is a kollégium, ahol mindig fontos volt „a tudás mint a szegénység ördögi körének megtörése” – tette hozzá.
Balog Zoltán a kollégiumi élet jellemzői közül az emberek közötti kapcsolatot emelte ki, a tanár és diák, tanár és tanár, diák és diák között létrejött köteléket, ahol „mindig volt egy ember (...) aki szóba állt veled, aki komolyan vett, aki éppen neked akart átadni valamit, valami fontosat, abban a pillanatban a legfontosabbat, aki szövetséget ajánlott”. És itt a lényeg: legyen egy ember, s te is légy embere valakinek, akinek éppen rád van szüksége – emelte ki hozzá Balog Zoltán.
Gáborjáni Szabó Botond, a református kollégium gyűjteményi igazgatója tárlatvezetésében kiemelte: a kollégium 475 éven át folyamatosan közvetítette Magyarországra az európai kultúrát: közéleti személyiségeket, irodalmárokat, tudósokat nevelt.
Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök és Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter, a kollégium „öregdiákjai” leleplezték azt az emléktáblát – Szilágyi Imre grafikusművész alkotását –, amely a kollégium száz egykori kiváló diákjának állít emléket nevük felsorolásával.
