Nem csak emlékezetben, a szívekben is él majd, ha van üzenet, amit ránk bízott, akkor az az, hogy a magyarok az európaiakhoz tartoznak – ezt pedig már Hans-Dietrich Genscher emelte ki. Amikor az NDK-ból ezrek kerestek menedéket Magyarországon, Horn Gyula útra kelt, hogy meggyőzze a hatalom képviselőit, hogy emberségesen oldjanak meg egy politikai problémát. Ez látszólag hiábavaló volt, de az emberek emlékeztek erre a gesztusra. „Honfitársaink az egész magyar néptől kaptak támogatást, és ezt soha sem fogjuk elfelejteni sem a magyar népnek, sem ennek a nagy európainak. Személyesen is fontos volt, hogy elbúcsúzzam Horn Gyulától, hiszen akkor én is azon fáradoztam, hogy megnyissam az utat a keletnémetek számára. Ezzel itt Budapesten mérték az első, súlyos csapást a berlini falra” – tette hozzá.
A gyászszertartás kicsivel 11 óra után ért véget. A Szózat és az Il Silencio alatt a közönség tagjainak jelentős része magasba emelt egy szál vörös szegfűt.
