Így találhattuk meg helyünket Európa közepén

Erdő Péter mutatott be ünnepi szentmisét Alberto Bottari de Castello apostoli nunciussal és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival.

A középkori Magyarország szakrális központjában, a Szűz Mária királyi prépostsági templom maradványait őrző nemzeti emlékhelyen emelt színpad közepére helyezték a Szent Jobbot, valamint Szent István fejereklyéjét is. A szentmisén mintegy négyezren vettek részt, köztük a katolikus főpapság, Fejér megye papsága és a város vezetői is. Erdő Péter szentbeszédében hangsúlyozta: Nagyboldogasszony ünnepének előestéjén hálával emlékezünk meg Szent István királyunkról, aki 975 évvel ezelőtt költözött az örökkévalóságba. Földi országát a hagyomány erős tanúsága szerint az isteni gondviselésre bízta, a Boldogságos Szent Szűz anyai pártfogásába ajánlotta.

A bíboros emlékeztetett rá, hogy a vértanúk és a szentek sírja közelében a kezdet kezdetétől imádkozott az egyház. Már Szent Ágoston megemlékezik arról, hogy Szent István első vértanú ereklyéit nyilvános körmenetben hordozták – tette hozzá. Erdő Péter kiemelte: amikor 930 évvel ezelőtt, 1083-ban VII. Szent Gergely pápa rendelkezése nyomán megtörtént István király szentté avatása, jobb keze már nem volt a sírban, hanem külön őrizték, mert csodálatosan épségben maradt. A Szent Jobb ereklyéje újra visszatért Székesfehérvárra. Az a jobb kéz, amely „István király egész uralkodását a legragyogóbban jelképezi”.

Az esztergomi érsek szerint Szent István igazi keresztény uralkodó volt, szeretettel és felelősséggel védelmezte népét. Bölcsen szervezte országát, valóban a hit sziklaalapjára építette egész művét. Ezért tudott közösséget találni Európa népeivel. Kiemelte, hogy Szent István műve a hit, a remény, az értelem és a harmónia nagyszerű alkotása. Személye és öröksége ma is égetően aktuális. Ő egységbe foglalta népét, az ő uralma alatt biztonságban lehetett együtt minden magyar törzs, de még a kísérőik is szlávokkal, németekkel, vendégekkel az akkori világ közeli és távoli tájairól.

Szent István népe úgy volt együtt, hogy nem csupán, nem elsősorban valamilyen közös veszély vagy közös ellenség fogta egybe, hanem egyesítette első szent királyunk hite és jövőképe. „Ez tette lehetővé, hogy emelt fővel és nyitott szívvel találjuk meg a helyünket Európa közepén” – fogalmazott Erdő Péter.

A Szent Jobb ereklye szerda délelőtt érkezett Székesfehérvárra a Püspöki Palotába, ahonnan mintegy ezer ember kíséretében, körmenet élén vitték a Nagyboldogasszony-székesegyházba. Ott bárki tiszteletét tehette az ereklye előtt.

A legenda szerint István király szentté avatása alkalmából 1083-ban I. Szent László király emeltette ki az államalapító uralkodó holttestét a székesfehérvári sírból, ahol a jobb kezet épen találták, s ezért ereklyeként megőrizték. A török hódoltság idején az ereklye Dalmáciába került, sokáig a raguzai (ma Dubrovnik) domonkosok őrizték, majd Mária Terézia kérésére visszakerült Budára, s 1771. június 21-én ünnepélyesen átadták az angolkisasszonyok szerzetének megőrzésre.

1771-től az ereklyét a budai Várban, a Zsigmond-kápolnában őrizték 1944-ig, amikor is a nyilasok a Szent Koronával együtt nyugatra hurcolták. 1945 elején találták meg az ereklyét Salzburg közelében, s XII. Pius pápa közbenjárásának köszönhetően az amerikai hadsereg visszaadta a magyar katolikus egyháznak. 1945. augusztus 18-án Budapestre érkezett. A Szent Jobb-körmenetek 1947-es betiltása után a Bazilika prépost-plébánosa lakásán őrizte. 1971-ben, a hazahozatal 200. évfordulójára alakították ki a bazilika Szent Jobb-kápolnáját, valamint egy kulccsal zárható, a nyilvánosság előtt láthatatlan, zárt tabernákulumot, s ebben az ereklyetartóban őrizték. 1983-ban lebontották a zárt tartót, és golyóálló üvegvitrint készítettek, amelyben már mindenki láthatta a Szent Jobbot. 1985-ben hozták ki először és tették közszemlére, majd 1988-ban, Szent István halálának 950. évfordulóján újra országos körútra indulhatott az ereklye.

1988. augusztus 13-án érkezett a Szent Jobb Székesfehérvárra, ahol nagyszabású egyházi ünnepség keretében fogadták. A Nagyboldogasszonyról elnevezett székesegyházban Szakos Gyula megyés püspök köszöntötte a szent ereklyét, valamint az ez alkalomból ugyancsak bemutatott királyi fejereklyét. Másnap ünnepi szentmisét tartott Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, majd az István király által alapított bazilika maradványait őrző romkertben ünnepi szertartás keretében vett búcsút Székesfehérvár lakossága a Szent Jobbtól.