A szálló épületének falán az elhurcoltak tiszteletére elhelyezett emléktáblánál Menczer Erzsébet, a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselője, a Szovjetunióban volt magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (Szórakész) elnöke beszédében kiemelte: a megemlékezéseknek küldetése van, hogy évről évre, újra és újra elhangozzék, mi is történt 1946–1956 között. Magyarázatként hozzáfűzte, még ma is hallgatás övezi a múlt e sötét korszakát, a történelemkönyvekben is csak néhány mondat szól arról az időszakról, amikor magyar emberek százezrei raboskodtak 8-10-12 éven át a szovjetuniói gulágokban, kényszermunkatáborokban.
A magyar hadifoglyok, politikai elítéltek és kényszermunkások közül mintegy 800 ezren estek áldozatául az embertelenségnek – mondta Menczer Erzsébet. Hozzátette: a szovjet rabtelepeknek más nemzetiségű foglyokkal együtt összesen 60 millió áldozata volt.
A képviselő, a Szórakész vezetője szerint „azért nem divat a közelmúlt politikai történéseiről beszélni, mert vannak még olyanok, akiknek fáj az igazság, mivel közreműködői voltak a borzalmaknak”. Menczer Erzsébet azt is hangoztatta, hogy a ma emberének „egyaránt el kell ítélnie a barna és a vörös inges fasizmust”, hiszen a kettő között nincs különbség. A sötét korszakra történő megemlékezéseken évről évre üzenni kell a világnak: soha többé ne fordulhasson elő ilyen – fogalmazott.
A sóstógyógyfürdői szállodaépület falán lévő emléktáblánál a rendezvényt szervező Szórakész mellett koszorút helyezett el a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal, a megyei és a városi önkormányzati közgyűlés, valamint a bajtársi érdek-képviseleti szervezetek képviselője, illetve hozzátartozóikra emlékező civilek is.
A valamikori Krúdy Szállóba, illetve a környéken lévő épületekbe a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár adatai szerint hét vonatszerelvényen 7616 fogoly érkezett haza a szovjetuniói kényszermunkatáborokból. A 20–79 év közötti foglyok közül 1798-at elengedtek, a többiek itthoni kényszermunkatáborokba kerültek, Tiszalökön a vízi erőmű építésén, valamint Kazincbarcikán, Kistarcsán, Ózdon és Recsken dolgoztatták őket tovább.
