A Corvinus Egyetem közreműködésével létrejött eseményen Erdő Péter kiemelte: ennek a párbeszédnek különböző síkjai vannak, idetartozik a hétköznapi élet számos problémája, de a tudomány és a művészetek területe is. Utalt a II. vatikáni zsinat (1962–1965) egyik rendelkezésére is, amely kimondja, hogy „a világi Krisztus-hívőknek különleges küldetésük, hogy az evangélium szerint alakítsák a földi országot, az e világi dolgok rendjét”. Úgy vélekedett, hogy a politika, a gazdaság, a tudomány és a művészetek területeire „valódi nehéz feladat eljuttatni hitünknek a fényét és örömét”.
Emlékeztetett arra, hogy az egyház az utóbbi évtizedekben sok dokumentumot adott ki, amelyek valamilyen új társadalmi jelenség vagy új tudományos eredmény morális értékeléséhez szólnak hozzá. Azt mondta, a jó teológusok „teljesítik az egyház küldetését, hogy a kinyilatkoztatás örökségét pontos tartalmában bemutassák, de ez nem elég, mert a mai tényállások és a kinyilatkoztatásból kapott elvek között meg kell építeni a hidat”, ehhez pedig az adott területek szakértőire van szükség.
Erdő Péter beszélt arról, hogy amikor az egyház egy-egy konkrét állásfoglalásra készül, mindig népes, tudósokból, szakértőkből álló csoport segítségét kéri, ennek például az Apostoli Szentszék környezetében különböző intézményes formái is léteznek. Amikor a magyar püspöki kar a teremtett környezet védelméről, valamint a bioetika vagy az igazságosabb és testvériesebb világ kérdéseiről szólt, tudatosan kérte sok világi szakértő segítségét – tette hozzá.
A bíboros kiemelte: hívő és nem hívő szakértők együttgondolkodásának fontos és eredményes alkalma a Népek udvara, amely bibliai kifejezés, a jeruzsálemi templom környezetének leírásából való. A jeruzsálemi Templom-hegynek volt ugyanis egy olyan része, ahová még a pogányok is beléphettek, a szűkebb rész pedig már csak a beavatottak előtt állt nyitva.
Gianfranco Ravasi bíboros, az eseménysorozatot meghirdető Kultúra Pápai Tanácsa elnöke arról beszélt, hogy a Népek udvara a párbeszéd nyílt tere, ahol a hívők és a nem hívők találkoznak. Chesterton angol írót idézve közölte: a keresztény szenteknek nyitva van a szemük, mert szemlélik a világot, az indiai szenteknek pedig csukva van, mert önmagukat szemlélik. „Nekünk nyitva kell tartani a szemünket, hogy észrevegyük a politika és a társadalom problémáit” – hangsúlyozta.
Leszögezte: amikor a gazdaság és az etika eltávolodik egymástól, az a gazdaság elszegényedését jelenti, a gazdaság eredeti útja pedig az erkölcsfilozófia kellene, hogy legyen. A közgazdaságtannak vissza kell térnie oda, hogy humántudomány legyen – jegyezte meg.
