A pápa is sürgeti a 8 magyar boldoggá avatását

Maga Ferenc pápa is fontosnak tartja, hogy a XX. századi diktatúrák áldozatainak boldoggá avatási ügyeit hozzák előre.

Nem kevesen egyébként már eddig is felfedezték maguknak a XX. századi vértanú szerzeteseket. Mint Peregrin atya mondja, több imameghallgatást is tulajdonítanak a ferencesek közbenjárásának.

– Volt olyan házaspár, amelynél hosszú ideig nem lehetett gyermek, de miután Károlyi Bernát közbenjárását kérték imáikban, az meghallgatásra talált. Egy másik esetben egy gyermekeit egyedül nevelő édesapa épült fel csodás módon egy életveszélyes agyérgörcs után, ő Rafael atya közbenjárását kérte fohászaiban.

Károlyi Bernát csoportjának és Brenner Jánosnak egyébként azért sem lebecsülendő a hatása, mert a hozzájuk kapcsolódó történészi kutatás új történelemszemléletet hoz: többen a vértanúk közül ugyanis aktív zsidómentést végeztek a második világháború alkonyán.

– Kriszten Rafael atya betegeskedő ember volt, szervezőmunkája által mégis egy egész zsidómentő hálózat jött létre, és népkonyhákat is üzemeltetett. Amikor pedig felrobbantották a Margit hidat, csónakkal igyekezett a haldoklók segítségére a Duna jeges vizén. De Bernát atya is számos zsidó életét megmentette. Ezek a tanúságtevők saját bátorságukkal, ártatlanságukkal, életükkel és halálukkal megmutatják mindkét XX. századi diktatúra embertelenségét; hatásukkal a történelemszemléletre elérik, hogy ne legyenek kijátszhatók egymás ellen a nagy diktatúrák, mindkettő gonoszságát rajtuk keresztül egyformán lehet látni – érzékelteti Kálmán Peregrin az 1944 és ’57 között elhunyt szerzetespapok hatását.

Amihez még hozzá kell tennünk azt is, hogy néhány héttel ezelőtt a kongregáció prefektusa nyilatkozatot adott ki, miszerint a pápa külön felhívta a figyelmüket arra: a XX. századi diktatúrák áldozatainak boldoggá avatási ügyeit vegyék előre. – Úgy tűnik tehát, hogy a mostani Szentatya evangelizációs szempontjaiba is jól beleillik ez a nyolc személy – mondta Peregrin atya.

A szombati rendezvényhez kapcsolódóan a szomszédos templomban látható lesz Brenner János karinge és stólája, amiben 1957-ben a kommunisták kivégezték. Látható lesz továbbá a Paskai László bíboros által megőrzött misekönyv is, amivel Hajnal Zénó atya misézett elfogása előtt, 1945 karácsonyán a menekülteknek. A filmek kedvelői Csallóközi Zoltán 2013-as alkotásával találkozhatnak, amiben közelebbről is megismerhető Károlyi Bernát működése és tanúságtétele. Brenner Jánosról is készült film, amit szintén levetítenek a Villányi úton.

A boldoggá avatási eljárás végidőpontját nehéz megjósolni, de ha vértanú Sándor István vagy Meszlényi Zoltán perét nézzük, akár 2-3 éven belül újabb boldoggá avatás kihirdetésére is sor kerülhet Budapesten, illetve Szombathelyen.

A Lánchíd Rádió tematikus interjúja Kálmán Peregrinnel:

1944 és 1954 között megöltek hét ferences szerzetest, hárman szovjet és jugoszláv csapatok, négyen pedig a kiépülő kommunista rendszer áldozatai lettek. Brenner Jánossal 1957-ben végeztek a kommunisták. Ismerje meg őket!

KÁROLYI BERNÁT (1892–1954) 1913-ban tett ferences örök fogadalmat, pappá 1945-ben szentelték. Az első világháború zárószakaszában tábori lelkészként tevékenykedett a fővárosban és Szécsényben. 1929-ben hittérítő munkára jelentkezett, és a kínai Paokingba utazott. Alapított egy missziós iskolát, betegeket, időseket ápolt, és szerkesztett egy 2000 szavas magyar–kínai szótárt, munkája elismeréseként 1936-ban a missziós terület második emberévé nevezték ki, de betegsége miatt két évvel később haza kellett jönnie. 1939-ben helyezték a pasaréti kolostorba helyettes vezetőnek, ott ferences újságot is szerkesztett. Kisvártatva kinevezték a kecskeméti rendház vezetőjévé (a kecskeméti zsidóság megmentőjeként tartják számon, emlékére fát is ültettek a városban), majd a pappá szentelése utáni évben a pasarétiek élére került. Még 1944-ben a rendházban rejtegette azokat, akik a nyilasok elől menekülve hozzá fordultak segítségért. Ő bújtatta el Vörös János honvédelmi minisztert is. Demokráciaellenesség vádjával tartóztatták le, de kiengedése után elindult az 1947-es választásokon, ahol egyéni mandátumot szerzett a Demokrata Néppárt színeiben. Mivel elöljárói nem engedték, hogy politikai pályafutásba kezdjen, lemondott. 1948-ban nem jogerősen börtönbüntetésre ítélték, de csak 1949. november végén a pasaréti templomból hurcolták el az ávósok – épp vásárolni ment óvodásoknak –, majd megkínozták. Vácott internálták, a börtönben halt meg 1954-ben. Jeltelen sírba temették. Akik a börtönben találkoztak vele, úgy tartották, hogy „egy maroknyi mennyország volt a pokol kapujában”. Károlyi lehet a képviselők védőszentje.

KÖRÖSZTÖS KRIZOSZTOM (1900–1944) „Nem akarjuk cserbenhagyni azt a népet, amely megszeretett minket, nagy áldozatot hozott ( ). Itt maradásunk valószínű következményeivel tisztában vagyunk ” – írta elöljárójának halála előtt. Október 28-án, Újvidéken a partizánok végezték ki, mert a hívekkel maradt a meghurcolások idején.

KOVÁCS KRISTÓF (1914–1944) a lágerben is hamar megtalálta a beteg, szomorú embereket, akiket „ne aggódj, kis pajtásom” megszólítással biztatott. Kamarás Mihály atya, aki szemtanúja volt kivégzésének, egy történetet említ: sikerült egy alkalommal bort és ostyát hozatni a táborba misézéshez, amit Kovács Kristóf egy betegnek odaadott szíverősítőül Sic debuit esse (Így kellett történnie) – ezek voltak utolsó szavai a kivégzés előtt.

HAJNAL ZÉNÓ (1900–1945) a Gyékényesre bevonuló bolgár partizánokat egyházi öltözetben várta, hogy a hívek a menetelés közben is láthassák, van mellettük pap, tudnak gyónni. Egy katona – látva a ruhát – az árokba lőtte a helyi plébánossal együtt.

KISS SZALÉZ (1904–1946) naplójában 17 évesen előre megírta, hogy a vértanúság útjára lép. 1946-ban azért ítélték halálra, mert nem törte meg a gyónási titkot. Mindszenty József mondta róla: „A magyar vértanúpapok sorát Szaléz atya nyitja meg.” Sopronkőhidán végezték ki. Halála után hajtóvadászat indult az egyházhoz köthető ifjúságnevelő mozgalmak, különösen a cserkészet ellen.

LUKÁCS PELBÁRT (1916–1948) a börtönpincében maga köré gyűjtötte azokat, akik rózsafüzért akartak imádkozni. A hangot meghallotta egy Ungvárról odahurcolt zsidó is, akivel Pelbárt atya egy harmadik társukkal új fejezetet nyitott a hírhedett Vilma Királynő úti börtönpincében; nem panaszkodtak, nem jajveszékeltek, megbocsátottak és imádkoztak. Finn-Karéliába hurcolták, ott halt vértanúhalált. A Kiss Szaléz és Lukács Pelbárt elleni eljárások voltak a Mindszenty-per főpróbái, az volt a „bűnük”, hogy az ifjúsággal foglalkoztak, amit, mint azt Sándor Istvánnál később látjuk, a kommunisták nem tűrtek el. Pelbárt atyának a ma közismert és közkedvelt Olofsson Placid atya volt a cellatársa.

KRISZTEN RAFAEL (1899–1952) pasaréti és Margit körúti házfőnök is volt, 1950-ben a hatvani kolostor elöljárója, az üldözött zsidók és a szegény családok támasza. Hatvanból hurcolták el. A téli hidegben egy szál kabát volt az összes börtönruházata, „pucér Krisztusnak” gúnyolta őt egy őr. Tüdőbajban halt meg, fogságban.

BRENNER JÁNOS (1931–1957) 1950-ben jelentkezett a ciszterci rendbe, néhány héttel később azonban utolérte zirci állomáshelyét a kommunisták bosszúja. A rend vezetése, hogy mentse a szerzeteseket, integrálta a rendtagokat az egyházmegyékbe, így lett 1951-ben Brenner szombathelyi egyházmegyés. 1955-ben pappá szentelték, Rábakethelyen kezdte szolgálatát, rajongott az ifjúságért, együtt sportolt velük. 1957-ben többször is megpróbálták megölni, végül december 14-én éjjel, miután a Zsida felé vezető úton többször is megtámadták, 32 késszúrással végezték ki, miközben egy halálos beteg felé tartott. Halála része volt az egyház és a hívek ellen irányuló megfélemlítéssorozatnak.

A nyolc szerzetespap boldoggá avatásáért Erdő Péter bíboros vezetésével 15 órakor mutatnak be ünnepi szentmisét a Szent Imre-templomban, az elhunyt papok misézőeszközeivel.