A házelnök a jobbikos Sneider Tamás parlamenti alelnökké választásával összefüggésben kijelentette, ennek nincs jogi akadálya, legfeljebb erkölcsi kifogást lehet az előéletével kapcsolatban tenni. Az elmúlt húsz év gyakorlatára utalva kiemelte: törekedni kell a jelöltekről szóló konszenzusra, hiszen ha mindenki csak a saját jelöltjét támogatná, akkor az ellenzéknek sosem lenne lehetősége megválasztatni tisztségviselőit. A Fidesz-frakció szavazására vonatkozóan azt mondta: megbízták a frakcióvezetőt, hogy megállapodjon, s nem tehetik, hogy az adott szavával ellentétben szavazzanak.
Kövér László álláspontja szerint nem az a baj, hogy végletesen megosztott a politikai elit, hanem hogy nem valóságos kérdésekről beszélnek. Kifejtette: a „liberálisnak nevezett világfelfogás” nem fedte fel igazi állításait, Gyurcsány Ferenc arról beszélt nemrég, hogy „fel kellene oldani Magyarországot” egy Európai Egyesült Államoknak nevezett „katyvaszban”, de ezt senki nem merte mondani előtte, pedig az SZDSZ 1990-ben is ugyanezt gondolta. Úgy vélte: egyre világosabban különül el, milyen értékrendet képviselnek a kormánypártok és milyet azok, akik „hol baloldalinak, hol liberálisnak, hol szociáldemokratáknak nevezik magukat”.
Magyarország Brüsszelhez való viszonyáról szólva jelezte: a hazai baloldal szükségét érezte, hogy a „belpolitikában megnyerhetetlen küzdelmeit exportálja és megpróbálja brüsszeli porondon, nemzetközi testvéri segítségnyújtás mellett megnyerni”. Ha ehelyett Magyarország mellett álltak volna ki, akkor ez a viszony nem jutott volna ide – emelte ki, hozzátéve: kiderült, hogy mire képes az MSZP, maguknak csalódást okozó eredményt értek el a választáson, mert az emberek is látták, hogy „Brüsszel nem jótékonysági intézmény”, nem azért van, hogy boldoggá, gazdaggá tegyen, hanem hogy a nemzetek a 21. század civilizációs normáihoz illeszkedően vívják meg érdekharcaikat, s ne tragikus módon, mint a 19–20. századi elődök.
