Múlt pénteken azt a számomra minden előzmény nélküli, megdöbbentő tájékoztatást kaptam, hogy a Magyar Nemzet tulajdonosa – akivel én soha nem találkoztam, soha nem beszéltem – 180 fokos irányváltásra, lényegében az értékrendje megtagadására kívánja kényszeríteni a lapot. A bejelentés hatására az újság főszerkesztő-helyetteseként beadtam a felmondásomat. A tulajdonos által kinevezett új főszerkesztő szinte azonnal a munkám felmondási idő alatti folytatására kért, majd arra, hogy ismét töltsem be a főszerkesztő-helyettesi posztot. Ez a kérés a lehetőségét teremtette meg a felmondás visszavonásának – amit azóta meg is tettem –, a döntésemnek azonban más oka is van. A mindenki számára érzékelhető valóság megcáfolta a radikális irányváltásról szóló hírt. D. Horváth Gábor főszerkesztő személye számomra garancia arra, hogy a Magyar Nemzet nem fordul vállalhatatlan irányba, az újság tartalmában – ahogyan ezt Tisztelt Olvasóink is igazolhatják – nyoma sincs annak a bizonyos 180 fokos fordulatnak.
Nincs mit szépíteni, egy hete elhamarkodott, rossz döntést hoztam. Olyan döntést, amely sokakat megtéveszthetett, és hamis következtetések levonására adhatott alkalmat. Elnézést kérek ezért! Ráadásul egy vezető nem hagyhatja magára a kollégáit, a szerkesztőséget. Minden nagyrabecsülésem azoké a kollégáimé, akik lehetetlen körülmények között elkészítették a múlt szombati lapot. Nyilvánvaló, hogy a mostani döntésemet sokan sokféleképpen fogják magyarázni. Ez számomra érdektelen. Semmi kedvem egy rossznak bizonyult döntés terhét cipelni. Mostani elhatározásom nem állásfoglalás senki ellenében, nincs politikai tartalma. Egyetlen üzenete: kiállás a Pethő Sándor által 1938-ban alapított Magyar Nemzet mellett. Ez a lap érték, amely semmi mással nem pótolható.
