Átgondolatlan a Jobbik korrupcióellenes ötlete

Ügynökséget alapítana a Jobbik, a példa a román DNA. Ennek felállítása viszont több problémát is felvet.

A témát folyamatosan napirenden tartja a párt, amely pénteken ezt közölte: „a Jobbik az Unióval szemben a fideszkorrupció minden formáját fel fogja számolni, az ország kizsákmányolói, a magyar családok tízezreit aljas módon kifosztó politikusokat a Korrupcióellenes Ügynökség fogja rács mögé juttatni. El fogjuk törölni az igazságtalan és aktuálpolitikai érdekeket szolgáló trafikrendszert is és helyreállítjuk a szabad vállalkozáshoz való jogot”.

Ugyan meglepő, de van hasonló intézmény a környéken: a magyar sajtó szinte teljes spektruma által is egyre inkább dicsőített romániai Nemzeti Korrupcióellenes Ügynökség (Direcţia Naţională Anticorupţie, DNA). A 2002-ben létrehozott DNA-t jelenleg egy sepsiszentgyörgyi volt kosárlabdázó, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen jogot végzett Laura Codruţa Kövesi vezeti.

Kínában is megindult a korrupcióellenes harc

„Az egész kínai kapcsolati kultúra az ajándékozgatásokon, szívességeken alapul, és a korrupció meg a kapcsolatok rutinszerű megolajozása között nagyon elmosódott a határ” – mondta az Indexnek adott interjújában Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen működő kínai tanszék vezetője, arra reagálva, sikeres lehet-e a kínaiak két és fél éve megkezdett harca a korrupció ellen. Hozzátette: „A pénznek van egyfajta súrlódása Kínában, az a jellegzetessége, hogy kopik.” Szerinte egy-egy ilyen kampánnyal az állampárt visszaszorítani nem tudja a társadalomba beleivódott korrupciót, de hatalommegtartásra elegendő lépések ezek.

Az Eduard Kövesitől 2007-ben már elvált, de a nevét megtartó hölgy 2013-as kinevezését megelőzően is minden politikai oldalról gyűjtötte a DNA a korrupt politikusokat, ám Kövesivel az élén még magasabb fokozatba kapcsolt az ügynökség. Legutóbb, június elején igazán nagy halra lőtt: Victor Ponta miniszterelnökre. A DNA többrendbeli, még ügyvédként elkövetett okirat-hamisítással, pénzmosással, adócsalásban való bűnsegédlettel és összeférhetetlenséggel gyanúsítja a román miniszterelnököt, és azt kérte Klaus Johannis államfőtől, hogy a vizsgálat idejére függessze fel tisztségéből Pontát. Végül Ponta mentelmi jogának felfüggesztését nem támogatta a parlament két háza, így a – sokak szerint politikai indíttatású – csatározás még sokáig folyhat az időközben törökországi gyógykezelésre távozott miniszterelnök és a DNA között.

A fentiek alapján nem csoda, hogy az elmúlt 25 évet kritizáló Jobbik is követendő példának tekinti a DNA működését. Lapunknak küldött indoklásuk szerint „egy sikeres intézményről van szó, hiszen már több magas rangú politikust is előállítottak és eljárást indítottak ellenük. Ezzel szemben Magyarországon a nyilvánvaló visszaélések ellenére sem került még senki rács mögé”. Hozzátették: „Ha úgy tetszik, szégyenletes hazánkra nézve, hogy balkáni országokban is nagyobb felelősségre vonásra számíthatnak a korrupt politikusok, mint itthon.”

Ha kicsit kutakodunk a DNA bő évtizedes történelmében, kiderül, miért és hogyan válhatott ilyen független, nagy erejű szervvé. Az intézmény elődjét Nemzeti Korrupcióellenes Ügyészségi Iroda (Parchetul Naţional Anticorupţie, PNA) néven alapították meg 2002-ben a – most kormányzó – szociáldemokraták. Ám az Európai Unió által készített, csatlakozás előtti országjelentések szerint nem volt elég hatékony, csak kisebb korrupciós ügyeket tudott felgöngyölíteni, komoly szereplőkre nem csapott le. A kritikák hatására válhatott különálló, hatékony ügynökséggé az intézmény – írta 2013-as történeti összefoglalójában Marina Stancu.

Ám nemcsak az Európai Unió, hanem a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is követelte az üzleti világ jobbá, kiszámíthatóbbá tételét Romániában, ennek egyik eszköze pedig a korrupcióellenes harc volt. Nem csoda, hogy a románok már 2002-es, 2003-as levelekben arról tájékoztatták az IMF-et, hogy antikorrupciós programot indítottak (ez volt a PNA). Az IMF 2004-es országjelentésében kiemelte, hogy a térség országai közül Románia kezeli legrosszabbul a korrupciót, sőt, ebből a szempontból rontott 1996-hoz képest. A dokumentumban szerepel az is, hogy az ország korrupcióellenes szervét erősíteni fogják – mint írták, erre van szükség ahhoz, hogy a későbbiekben az IMF és a Világbank segítséget nyújtson Romániának.

A 2006-os országjelentés már beszámolt a DNA felállításáról is, amelyet jogi reformként tálalt. Ahogy egyre hatékonyabbá vált a DNA, úgy szerepelt egyre kevesebbszer a korrupció szó az országjelentésekben, Románia pedig 2009-ben húszmilliárd eurós hitelt kapott, amelynek több mint felét az IMF állta. A Nemzetközi Valutaalap 2012-es országjelentésében már a korrupcióellenes harc és a DNA sikereiről is beszámolt.

A román DNA megalapításában és megerősítésében tehát igen komoly szerepe volt mind az Európai Uniónak, mind az IMF-nek. Ezek a nemzetközi szereplők bizonyos ellenszolgáltatások feltételéül szabták, hogy erélyesebben fel kell lépni a korrupt politikusok, hivatalnokok és magánszemélyek ellen – így juthattunk el odáig, hogy a DNA ma már a regnáló miniszterelnököt is támadhatja. Ahhoz, hogy a Jobbik korrupcióellenes intézményét ne vádolják elfogultsággal, nem lenne elegendő csupán azt állítani, hogy nem az vagy bizonyos jobbikos politikusokat előállítani.

Alapvetően két pólus merülhet fel a Jobbik esetleges külpolitikai partnereként, akik egy korrupcióellenes szervet is legitimálhatnak: az unió és az USA által képviselt Nyugat vagy a Kelet, amely a Jobbik esetében főként Oroszországot és Törökországot jelentheti.

Staudt Gábor, a Jobbik országgyűlési képviselője és kétszeres főpolgármester-jelöltje a közelmúltban kezdett azon dolgozni, hogy javítsa pártja nyugati kapcsolatait. Lapunk kérdésére elmondta: „a Jobbik mindenkivel jó viszonyra törekszik, vagyis a nyugati országokkal és az USA-val is. Meg szeretnénk értetni mindenkivel, hogy aki a magyar szuverenitást elfogadja, azt partnernek tekintjük, akivel jó szívvel együttműködünk”. Staudt Gábor hozzátette: „Ha nyugaton azt látják, hogy a korrupció elleni harcot valóban komolyan vesszük, akkor nekik is elemi érdekük lesz támogatni minket. Ebben hitelesnek és hatékonynak kell lennünk, ez teljesen egyértelmű. Nem tehetünk mást, mint őszintén tesszük a dolgunkat.”

Ugyanakkor elmondása szerint nem csak a kormány dönt abban, melyik országgal ápol jó viszonyt Magyarország. „A cégek nem azt nézik, hogy a kormány mit akar, hanem hogy hol tudnak profitot termelni. Aki azt gondolja, hogy a politika meg tudja határozni a cégeknek, hogy mit tegyenek, az téved. A gazdaságot lehet és kell szabályozni, a cégeket lehet ösztönözni, de kényszeríteni biztosan nem” – tette hozzá az országgyűlési képviselő.

Krekó Péter, a Political Capital igazgatója szerint a külső legitimátor inkább a háttérben fontos, nem a választók felé. Lapunknak nyilatkozva elmondta: a román helyzet annyiban más, hogy ott uniós csatlakozást és IMF-hitelt megelőzően lehetett kikényszeríteni a DNA megalapítását. A Nyugat legutóbb a görögökkel kapcsolatban „szívta a fogát”, hiszen például az uniós csatlakozást követően már nehéz kényszerítő eszközöket találni – bár Magyarország esetében az amerikai kitiltási botrány nevezhető ilyen nyugati eszköznek.

Ugyanakkor egy ilyen új szervezet felállítása veszélyeket is rejt. Érdekes hogy éppen egy olyan szervezet felállítását kezdeményezi a párt, melyet gyakran említenek mint a nyugati intézményes befolyásolás tipikus példáját. És hozzá kell tenni: minden új struktúrában ténylegesen megnőhet a külföldi befolyásszerzés veszélye – igaz lenne ez egy korrupcióellenes ügynökségre, de igaz ez a bűnüldöző szervekre is, ha azok széttagoltak. A nyugati nyomásra létrehozott, különálló szervezetekkel kapcsolatban összeesküvés-elméletek is születhetnek. Nem véletlenül keringenek olyan pletykák, mint amelyet G. Fehér Péter is idéz a június 18-i Heti Válaszban a DNA vezetőjével kapcsolatban: „Kövesi főügyész pedig ma már előbb találkozik a Bukarestbe érkező amerikai szenátorokkal, képviselőkkel, miniszterekkel, mint hogy a tengerentúli politikusok román hivatali partnereiket felkeresnék.”

Krekó szerint intézetüknél azt látják, hogy a romakérdéshez hasonlóan a Jobbik elkezdte kisajátítani a korrupcióellenesség témáját a magyar közéletben. Azaz akármilyen kontextusban kerül elő a téma, abból a Jobbik profitálhat – tette hozzá a politológus, aki szerint ez abból fakad, hogy a párt látható, rendszerkritikus, ellenzéki és még nem kormányzott. Ugyanakkor a Jobbiknak nincsen olyan politikusa, aki konkrét korrupciós ügyek kivizsgálásában jeleskedett volna – véli Krekó, majd megemlítette: a Jobbiknak már kisebb korrupciós ügyei is voltak. A Political Capital igazgatója egyébként úgy gondolja, hogy „amíg valaki nem kormányoz, addig a korrupciós ügyek szempontjából teflonszerű, nem ragadnak rá”.

A közelmúltban a Jobbik egyik országgyűlési képviselője, Z. Kárpát Dániel olyan cégbe talicskázott ki egymillió forintot a Jobbik pártalapítványának adóforintokból álló kasszájából, amelyben a 81 éves nagymamája az egyik tulajdonos és az ügyvezető – számolt be róla a közelmúltban az RTL Klub híradója. Az előző ciklusban pedig Volner Jánosról, a Jobbik alelnökéről és frakcióvezető-helyetteséről derült ki, hogy korábban több olyan céget alapított és vezetett, melyek eladásukat követően felszámolásra, törlésre kerültek – ezekről az ügyekről az ATV közölt oknyomozó riportokat.

Ugyan a Jobbik szempontjából fontos, hogy szakpolitikai javaslatai legyenek, lényegesebb az, hogy mondjanak valamit, mint hogy mit mondanak – véli Krekó Péter. A Political Capital igazgatója szerint nem valószínű, hogy egy ilyen jellegű szervet valóban felállítanak, ha netán kormányra kerülnek, hiszen egyik pártnak sem érdeke, hogy a saját kormányzását megnehezítse. Vagy olyan szervezet lenne, amely a korábbi hagyományokat követve csak a megelőző kormányzatok ügyeit vizsgálná. Krekó Péter így zárta szavait: „A Jobbik is számolna azzal, hogy ha létrehoznának egy ilyen ügyészséget, az adott esetben őket is eltemetheti politikailag.”