– Apám egy terroristavezér szervezetének a tagja lett. A saját testvérét is meg akarták öletni vele, amiért nem állt be a radikálisok közé. Láttam, ahogy a tálibok emberek tucatjait fejezték le, és tudtam, hogy ez akár velem is megtörténhet, ezért indultam el – mondja a fiatalember. A tinédzser szerint itt Magyarországon minden sokkal békésebb. – Nagy reményekkel jöttem ide, és szerencsére már ismerősökkel is találkoztam itt. Még arra is gondoltam, hogy esetleg megpróbálok munkát vállalni, de egy régebb óta itt tartózkodó barátom azt mondta, nem valószínű, hogy sikerrel járok. Kevés munkalehetőség van egy magamfajta fiatalembernek.
Itt most egy szobában öten lakunk, mind Afganisztánból érkeztünk. Kicsit szűkösen vagyunk, a földön alszunk, de fedél van a fejünk fölött, és nagyon segítőkészek velünk az itteniek. Az a tervem, hogy Svédországba utazom majd tovább. Szeretnék tanulni, és egyszer majd orvos akarok lenni – sorolja az afgán fiú, aki búcsúzáskor a jobb tenyerét a szívére teszi, és jó szerencsét kíván.
