Elveszett a levele? A posta mossa kezeit!

Más postaládájában landol az adóhatósági levél tértivevénye? Rossz hírünk van.

A kérés indoklásán az ügyintéző kicsit sem lepődött meg, kapásból el is mesélt egy két nappal korábbi esetet: finoman szólva idegesen érkezett hozzájuk az ügyfél, számon kérve azt, miért késik több hetet az útlevele. A tengerentúlra utazott, bőven időben kezdte az ügyintézést. A nyilvántartási rendszerben megnézték, mi a helyzet a dokumentummal: kiderült, hogy nem a kormányhivatal hibázott, levélben már régen postára adták az okmányt, csak az valahol elkallódott az útvesztőben.

Nem tudni, mi lett az ügy vége, de a postának tényleges kártérítési felelőssége ez esetben sincs. A cégre ugyanis nem a Polgári törvénykönyv kártérítési passzusai, hanem a postai szolgáltatásokról szóló törvény paragrafusai vonatkoznak. Ezek pedig finoman szólva is sajátosak. Rendelkezései szerint a nem könyvelt küldemények esetében a céget kártérítési kötelezettség nem terheli, ez alól az egyetlen kivétel az, ha a károkozás szándékos. Ez logikus, hiszen ez esetben még a feladás ténye is nehezen bizonyítható, ilyen alapon a postára bárki ok nélkül ráhúzhatná a vizes lepedőt.

A kártérítési kötelezettség akkor is elenyésző, ha ajánlott levéről van szó: ha ez elkallódik, és ez bizonyíthatóan a posta hibájából történik, a vigaszdíj belföldi levelek esetében a feladási díj tizenötszöröse, míg nemzetköziek esetében 10 800 forint. Akkor is ennyi, ha az elveszett tértivevényes levél miatt valaki egy fontos tárgyalásról marad le, ha nem kap meg egy ítéletet, aminek fellebbezési határidejét elmulasztja, ha pénzbírsággal járó határidőről csúszik le, vagy éppen okmánya híján nem tud utazni és kárba vész a repülőjegye. Az előbbi esetben az érintettek még bízhatnak a hatóságok jóindulatában, egy légitársaság viszont már aligha fogja visszatéríteni a jegyárat amiatt, hogy utasa útlevél híján nem jutott el a beszállásig. Az értékbiztosítással feladott levélküldemények esetében jobb a helyzet, a kártérítési felelősség az értékbiztosítási összegre terjed ki. A bírósági, földhivatali leveleket, hivatalos küldeményeket, büntetésekről szóló értesítéseket viszont nem szokták értékbiztosítással feladni.

Az az ügyfél, akinek névvel ellátott postaládájában rendszeresen a szomszédja levelei és ajánlószelvényei landolnak, gyakorlatilag nem tehet ez ellen semmit. Ahogyan az a szomszéd sem, aki emiatt nem jut időben leveleihez. A posta úgymond mossa kezeit: a problémára vonatkozó kérdésünkre a szolgáltató azt válaszolta, hogy az általa kézbesített küldemények számához viszonyítva elenyésző a téves kézbesítések aránya, a tudomásukra jutó panaszokat pedig kivizsgálják.

Mentségként egyből fölhozzák, hogy főként társasházakban gyakori hiba, hogy nincsenek pontosan feltüntetve a postaládákon a nevek és a címek, ami meglehetősen nehezíti a postások munkáját. És furcsa, de ha az adott címhez tartozó levélszekrény pontosan és egyértelműen beazonosítható, akkor névhiány vagy akár eltérő név esetén is elhelyezhető a küldemény. Ez különösen akkor okoz problémát, ha valakinek egy hivatal vagy egy bíróság rutinból a régi címére küld leveleket. Ekkor a tértivevény nem kézbesíthetetlenségi jelzéssel megy vissza, ami jelezné a hibás címzést, hanem úgy tűnik, hogy a valódi címzett nem veszi át a küldeményt.

Az ügyfelek elvileg jelezhetik a postán, ha a címzett az adott címen ismeretlen vagy elköltözött, és ez esetben a posta kézbesíthetetlenségi jelzéssel küldi vissza a küldeményt a feladónak. Ám ez a gyakorlatban nem feltétlenül működik: olyan esetről is tudunk, amikor egy ügyfélnek tévesen bedobált bírósági ajánlószelvények miatt kellett panaszt tennie. Eleve csak kisebb jelenet árán sikerült bejutni a postavezetőhöz, ahol bejelentését – mely szerint rendszeresen dobálják be névvel ellátott ládájába a 20 évvel korábbi tulajdonos leveleihez tartozó ajánlószelvényeket – egy egyszerű lapra rögzítették, másodpéldányt nem kapott. Két héttel később pedig újfent a volt tulajnak szánt küldeményt szedett ki a postaládájából. Ezúttal már bírósági tárgyalás jegyzőkönyve volt, amit eleve nem is értett, hogy kerülhetett csak úgy egyszerűen, hivatalos átvétel nélkül a postaládájába.

Ilyen esetekben a posta furcsán, ám a szabályoknak megfelelően jár el, a hiba a bíróság készülékében van. „Hiba, ha a testület nem próbálja meg a küldeményeket a bejelentett lakcímre kézbesíttetni, hanem az ügy kapcsán szóba kerülő, például a per által érintett, közös tulajdonban lévő vagy vitás tulajdonjogú ingatlan címére küldi azokat” – emeli ki Németh Zoltán László ügyvéd. Mint mondja, ilyenkor a kézbesítési vélelem megdöntése iránt a felek hat hónapon belül indíthatnak pert, polgári perekben pedig öt évük van perújítást kérni. Ha ezt lehetővé teszik, ugyan születhet más ítélet, de kérdés, hogy az a már megváltozott viszonyok között mennyire érvényesíthető.

Ilyesmi jellemzően öröklési eseteknél fordul elő, vagy olyan ingatlanoknál, amelyeket a tényleges tulajdonos vagy résztulajdonos nem használ. Ha ilyenkor a téves címzés miatt valakinek kára keletkezik, vagy például valamilyen ügyről tudomást sem szerez, akkor a bíróságot közigazgatási jogkörben okozott kár miatt tudja beperelni. Viszont az ilyen esetekkel a gond az, hogy a pert mindig a vétlen félnek kell indítania, a folyamat magától nem indul meg, ha pedig eközben az ingatlant továbbadják – családi viták és lakásmaffia ügyekben ez tipikus lehet –, a helyzet nagyon nehézzé válik.

„Ha ilyenkor a lakást jóhiszemű jogcím nélküli szerző kapja meg, akkor nem ellene kell pert indítani, hanem az ellen, aki ezt csalárd módon elősegítette. Magát a kárt a lakást ellenérték fejében megszerző vevővel már nem lehet megfizettetni, az ingatlan tőle már nem szerezhető vissza” – magyarázza az ügyvéd. Kártérítésért elővenni a bíróságot csak akkor lehet, ha az ingatlannal kapcsolatos levelek címzése valóban nem volt megfelelő. De a postát nem lehet felelősségre vonni amiatt, mert nem jelezte, hogy a címzés rossz.