Régóta szenved a honi pszichológustársadalom attól, hogy a rendszerváltozás óta nem hozhatja létre saját kamaráját. Miközben számos szakmának lehet hasonló szervezete, sőt sok esetben kötelező a tagság, addig a pszichológusok e súlyos hiányossággal kénytelenek együtt élni, dolgozni.
Az előző évben felcsillant a remény, hogy a pszichológusoknak végre lesz kamarájuk, így központi nyilvántartásuk és jogi szabályozásuk, ám a törvényalkotási folyamat megakadt. Bagdy Emőke pszichológusprofesszor, aki öt kollégájával miniszteri megbízás alapján a kezdetektől részt vett a kamarai törvény előkészítésében, akkor úgy fogalmazott lapunknak: két év után elkészült a kamarai törvény tervezete, amelyet Balog Zoltán miniszter indítványa nyomán kezdeményeztek.
Később hírlett, hogy már a társadalmi vitán is átment a tervezet, és jóvá is hagyták. Úgy tudjuk, májusi cikkünk nyomán az Emberi Erőforrások Minisztériumában (Emmi) keresték a felelősöket, akik miatt nem haladt a kamara ügye. Informátorunk szerint ezután átkerült a tervezet a Miniszterelnökségre, ám ott „eltűnt” a Lázár János miniszter asztalán nyugvó irattömegben. A kamarai törvény sorsáról – az egybehangzó szakmai szándék ellenére – a Magyar Pszichológiai Társaság hivatalosan azóta sem tud semmit.
Mindez azért is érdekes, mert több területen segítik pszichológusok a kormányzati szervek, hatóságok munkáját. Az iskolapszichológusok mellett a nevelési szakszolgálat, a munka- és szervezetpszichológia, a munkaalkalmasság, az egészségügy, a megelőzés és egészségfejlesztés, az egészséglélektan, az addiktológia, a drog- és alkoholprevenció, a krízis- és katasztrófa-lélektan területén látnak el feladatokat.
A szakma úgy tudja, hogy a kormány alapvetően egyetért a szabályozás szükségességével, s csak azért késlekedik a törvény Országgyűlés elé terjesztése, mert néhány jogi megfogalmazásban kisebb módosítások szükségesek. Kerestük a Miniszterelnökséget, ahol annyit közöltek, hogy kérdéseinket továbbították az – ezek szerint újra – illetékes Emmihez. A tárca sajtó- és kommunikációs főosztálya válaszában azt közölte: „A magyar pszichológuskamara mint köztestület felállítása törvényalkotást igényel, azonban ehhez elengedhetetlen további szakmai egyeztetések lefolytatása, mivel a kamara felállítása előtt szükséges az alkalmazott területekre – például pedagógiai pszichológia, tanácsadó pszichológia, munkalélektan – vonatkozó egyedi szabályok pontos meghatározása, amelyek mellett a kötelező kamarai tagság, a hatósági nyilvántartás és a megfelelő ellenőrzés teljeskörűen biztosított lesz.” Császár Noémi, a Magyar Pszichológiai Társaság Klinikai Szekciójának elnöke ezzel szemben lapunknak leszögezte: a kérdéses egyeztetéseken már két éve túl vannak, ezért számára érthetetlen és értelmezhetetlen a minisztérium reagálása.
S hogy miért elengedhetetlen pszichológuskamara létrehozása? Azért, mert segítségével megteremthető a törvényes rend a jogosítványok körül, megtisztulhatna a szakma a végzettség és képzettség nélküli, a feketegazdaságot növelő, „pszichológiai” szolgáltatásokat nyújtó sarlatánoktól. Ma ugyanis az internetet böngészve számos autodidakta vagy tanfolyamot végzett (spirituális) lélek- és szellemgyógyász, lélekhegesztő és -látó, bizalmi és önismereti tanácsadó, számmisztikus, mágus, médium, sőt egyenesen angyalokkal kommunikálók „igyekeznek” segíteni bajba jutott embertársainkon.
– Ha működne a kamara, az állam számára fogyasztóvédelmi, minőségbiztosítási szinten is előrelépés történne, ellenőrizhetőbbé válna az adózás – véli Bagdy Emőke. Ha megbízhatóbb az ellátás, növekszik a szolgáltatás iránti bizalom, és az egészségmegőrzésben végre megfelelő hatékonysággal dolgozhatnának. Mindez a társadalombiztosításban forrásmegtakarítást idézne elő. Megtisztulna a piac, a szakemberi hozzáértéssel a fogyasztók is jól járnának, akiknek a „tiszta” szolgáltatások igénybevételével javulhatna a mentális egészségük, amire egyre nagyobb szükség van.
