A Pest megye peremén elhelyezkedő Nagykőrös évek óta szeretne átigazolni a szomszédos Bács-Kiskunba. A váltást igen prózai okokból szorgalmazza az alföldi mezőváros: Budapest gyakorlatilag ellehetetleníti a kisebb települések forráshoz jutását. Legyen szó munkahelyekről vagy más beruházásokról, iskola- vagy óvodafelújításról, szinte esélytelen, hogy Pest megyei település nyerjen, mivel a főváros fejlettségi szintje – noha közigazgatásilag nem része a megyének – felhúzza az átlagot. Példa: a jelenlegi leosztásban Pest megye mindössze 10 kilométernyi bicikliútra pályázhat, miközben nyilvánvaló, hogy ennél jóval többre lenne szükség.
2013-ban még népszavazást is tartottak az ügyben. Az igenek fölényesen győztek, csak túl kevesen járultak az urnákhoz, így a referendum érvénytelen lett. Ennek ellenére Navracsics Tibor még előterjesztette az ügyet, tárgysorozatban is volt, ám a parlament szakbizottsága levette napirendjéről Nagykőrös megyeváltási kérelmét, és ejtette. A város később a Miniszterelnökségnél kilincselt, ugyancsak hiába, érdemi választ nem is kapott kérdéseire. Nem véletlen, hogy a négykérdéses nagykőrösi referendum is így nézett ki:
Egyetért-e Ön azzal, hogy Nagykőrös városa Bács-Kiskun megyéhez csatlakozzon?
Egyetért-e Ön azzal, hogy több új munkahely létesüljön Nagykőrösön?
Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkahelyteremtés érdekében Nagykőrös városa segítse a helyi konzervgyár termelésének újraindítását?
Egyetért-e Ön azzal, hogy Nagykőrös város önkormányzata saját segélykeretét munkahelyteremtésre fordítsa?
Ez volt az úgynevezett harc múltja, de ha a jövőjét nézzük, könnyen lehet, hogy okafogyottá válik. Október 1-jén ugyanis a Budapest Economic Forum nyitóelőadásán Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter úgy fogalmazott: 2021-re az EU-s többletforrások érdekében vagy úgy szüntetik meg az általa háború sújtotta övezetnek nevezett Pest megyét, hogy az összes területet a szomszédos megyék kapják meg, vagy úgy, hogy egy kisebb darab azért megmarad belőle. A legutóbbi Kormányinfón is szóba került a téma, Lázár jelezte, jövő év elején emiatt munkacsoport is alakul, hogy a megye ne szenvedjen forráshiányban. Földi László, a választókerület parlamenti képviselője is örömmel hallotta a miniszter felvetését.
A Pest megyei közgyűlés elnöke, Szabó István is szorgalmazza a leválást. A megye honlapján úgy fogalmaz: 700 milliárd érv van az önálló régió mellett. Meg persze más is: Berlin, Madrid, Prága és Párizs példája, ugyanis ezeket a fővárosokat is tőlük a forráselosztás szempontjából elkülönülő területek veszik körbe. Az MNO-nak nyilatkozva elmondta: bízik benne, hogy az ország régiós beosztásának megváltoztatására irányuló határozat meghozatalának határideje – ez minden hétéves uniós fejlesztési ciklus harmadik évében van –, azaz jövő év februárja előtt megszületik az ezeréves megye számára kedvező döntés. Gyakorlati példával érzékeltetve: ha jutnak fejlesztési pénzek a megyébe, akkor nem költöznek el a vállalkozások más régiókba, így helyben marad az iparűzési adó. Vagy lehet fejleszteni az utakat, amelyek a közgyűlés elnöke szerint rosszabb állapotban vannak, mint bárhol az országban.
Szabó a megye feldarabolását nem tudja elképzelni, úgy látja, hogy abból csak káosz lenne, „elég csak a választókerületek újrarajzolására gondolni”. Nehezítené ezt az is, hogy a többi megyével ellentétben és a vállalkozások elvándorló telephelyeivel szemben Pest megye lakossága folyamatosan növekszik. Egyrészt sokan jönnek az ország munkanélküliség sújtotta régióiból. Ezeknek a beköltözőknek még az is megéri, hogy a megye távolabbi pontjain keressenek maguknak lakást, vállalva a napi többórás ingázást Budapestre. Másrészt a fővároshoz közeli, agglomerációs települések híznak fel a csendre vágyó tehetősebb pesti kiköltözők révén. Ez szinte szó szerint értendő, mivel Szigetszentmiklós és Halásztelek már annyira beépült, hogy lassan összeér Budapesttel. Szabó példája világít rá a helyzetre: mire átadnak Szigetszentmiklóson egy iskolát, már építhetik is a következőt. Emiatt is jól jönne a lehívható forrás, lehetőleg még azelőtt, hogy a főváros huszonnegyedik és huszonötödik kerülete lenne ezekből a településekből. Az 1,2 milliós megyének szüksége is van ezekre a kisvárosokra, ugyanis egy önállóvá váló régióban minimum nyolcszázezer lakosnak kell élnie, az agglomerációban pedig pont ennyien élnek.
