Hét órán át olvasták a Hagyó-perbeszéd első negyedét

A Központi Nyomozó Főügyészség ügyésze szerint a bűnszervezet minden fogalmi eleme megállapítható az egykori szocialista főpolgármester-helyettes, „Hagyó Miklós által szervezett csoport” esetében.

Homonnai János a Hagyó Miklós és 14 társa ellen a Kecskeméti Törvényszéken folyó per csütörtöki tárgyalásán perbeszédében azt mondta: a jelen ügy bűnszervezete „nem tipikus bűnbanda”, ahol egy főnök karizmatikus viselkedése hozza létre a szervezeti kereteket. Álláspontja szerint a szervezettséget és az összehangolt működést a létező hivatali szervezet és a politikai befolyás kombinációja biztosította.

Az ügyész úgy fogalmazott: a szervezeti keretek – a főpolgármesteri hivatal és a BKV – már léteztek, erre tapadt rá az az „élősködő szervezet, ami az informális politikai alkuk, a munkahelyi egzisztenciális függésbe hozás révén” terjesztette ki befolyását a BKV-ra.

Homonnai János kiemelte, hogy a csoport nyolc emberből állt, akik nem egyszerre gyűltek össze és alakítottak ki egy bűnszervezetet, „nem is kellett feltétlenül mindenkinek tudni a másik tevékenységéről”.

Elmondta, hogy a BKV szokásos üzemi tevékenységét a menedzsment irányította, viszont Hagyó Miklós kívánságait teljesíteni kellett. Ha ő azt akarta, hogy valamilyen feladatot a BKV-nál egy konkrét céggel kell elvégeztetni, akkor a vállalatnak azzal a céggel kellett szerződést kötni – közölte.

Megfogalmazása szerint ez a fajta magatartás nem felügyelet, nem is irányítás, inkább „egyfajta hűbérúri viselkedés”.

Az ügyész szerint fontos a per abból a szempontból is, hogy a „2007-es közpénz-eltérítési technikák tovább élnek-e” a jövőben.

Kérdések sorát tette fel, így például felvetette: „Miért fizetett a BKV olyan tanácsadói anyagokért, amelyek szükségtelenek voltak a cégnek? Miért fizetett 20 millió forintot azért, hogy felmérjék azt, hogy hány nyomtatója van a vállalatnak?”.

Leszögezte: a vádiratban szereplő minden cselekmény olyan, amit a közvélemény korrupciónak nevez.

Homonnai János perbeszédében a hűtlen kezelés bizonyítására helyezte a hangsúlyt. Bejelentette, hogy először a Hagyó Miklóshoz közvetlenül tartozó vádpontokról és a bűnszervezetről beszél, majd a kommunikációs igazgatóság szerződéseit veszi sorra, végül a munkaszerződésekkel kapcsolatos, nagy összegű kifizetésekkel kapcsolatos vádpontot taglalja.

Hangsúlyozta, hogy a váddal jelzett időszakban a BKV vezetői „szükségtelen és előnytelen” szerződéseket kötöttek.

Az ügyész kitért arra, hogy a vád alapvetően a harmad-, a negyed-, a hatod- és a nyolcadrendű vádlott feltáró jellegű vallomására épül.

Utalt arra, hogy – az Antal Attila harmadrendű vádlottat a BKV-vezérigazgatói székben követő – Balogh Zsolt negyedrendű vádlott a nyomozati szakaszban tényszerű, feltáró, önmagára is terhelő vallomást tett, sőt még a szembesítést is vállalta Hagyó Miklóssal. „Feltáró vallomása ellenére itt ül, pedig remélt valamit a tényszerű, feltáró vallomásaiért cserébe” – fűzte hozzá.

Homonnai János szerint a vádlottak a nyomozati vallomásaikat azért változtatták meg a tárgyalás során, mert a vádismertetéskor rádöbbentek arra: a vádat elsősorban beismerő vallomásaikra alapozzák. Azt remélték, ha ezeket visszavonják, megváltoztatják, akkor elkerülhetik a büntetést.

Hangsúlyozta: az okirati bizonyítékoknak nagyobb jelentőséget tulajdonít, mint a személyes jellegűeknek, mert a számítástechnikai eszközök adathordozóin talált dokumentumok teljes értékű bizonyítékok, törvényes keretek között történt azok feltárása.

Az ügyész szerint a BKV egymást követő vezetőinek számítógépeiről olyan dokumentumokat, e-maileket foglaltak le, amelyek bizonyítják a bűnszervezet meglétét és működését.

Homonnai János kritikusan beszélt a nyomozati szervek által elkövetett hibákról, elgépelt dátumokról, amelyeket a nyomozás kezdetének nehézségeivel, valamint a százezer oldalas irattömeggel indokolt. Az ügyészség mindent megtett a hiányosságok pótlására – fűzte hozzá.

Fontosnak nevezte, hogy a nyomozó hatóság minden kihallgatásnál ügyelt arra: csak védőik jelenlétében hallgatták ki a terhelteket.

A vádhatóság képviselője kitért arra is, a bíróság előtt valamennyi terhelt arról nyilatkozott, hogy kényszervallatás történt a kihallgatásukon.

„A védők egyetlen alkalommal sem jelezték, hogy védencüket kényszer hatása alatt, törvénytelenül hallgatták ki” – mondta, hozzátéve, hogy ha ilyen történt volna, akkor az ügyvédeknek kötelességük lett volna azt feltárni.

Az ügyész hangsúlyozta: abban nincs meglepő, hogy Hagyó Miklós szerint „politikai boszorkányüldözés megtestesülése” az ellene folyó eljárás.

„Ő politikus, és az ő világfelfogásában az ellene folytatott eljárás csakis politikai lehet\" – közölte, hozzátéve, hogy nem látott még olyan „köztörvényes bűncselekménnyel vádolt politikust”, aki ne politikai támadást vélt volna az ellene folyó büntetőeljárás mögött.

Homonnai János szerint ugyanez vonatkozik Mesterházi Ernő másodrendű vádlottra (Demszky Gábor egykori főpolgármester politikai főtanácsadójára), akinek a nyomozati vallomása szerinte másról sem szólt, mint a BKV pártok közötti felosztásáról, a koalíciós pártok, „ezen belül is Demszky Gábor és Hagyó Miklós hatalmi harcáról”, és ennek leképződéséről a BKV ügyeiben.

Homonnai János hét órán keresztül olvasta fel perbeszédének első negyedét. A per október 20-án folytatódik.

Hagyó Mikóst, Budapest egykori szocialista főpolgármester-helyettesét és 14 társát folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével és más bűncselekményekkel vádolja a Központi Nyomozó Főügyészség. A vád szerint a Hagyó Miklós vezetésével működő bűnszervezet 2008 augusztusáig egymilliárd forintot meghaladó vagyoni hátrányt okozott a BKV-nak.