Lázár János a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosítási javaslat vitáját megnyitó expozéjában elmondta: a parlament előtt fekvő, 110 törvény megváltoztatását tartalmazó előterjesztés alapján egyszerűsödhetnek az általános eljárási szabályok. Cél továbbá, hogy jelentős mértékben csökkenjenek az engedélyhez kötött tevékenységek, valamint az ügyintézési határidők.
Általános elvként rögzítette, hogy az állami hatóságoknak 60 napon belül el kell intézniük az ügyeket. Ez alól csak törvény adhat kivételt – mondta, hozzátéve: ha az állam 60 nap alatt nem intézi el az ügyet, visszajár az illeték az állampolgárnak – ha ingyenes volt, 10 ezer forint „kártérítés” jár –, aki ez esetben azt vélelmezheti, hogy a kérelmezett tevékenységet folytathatja.
A tárcavezető jelezte továbbá: hamarosan a Ház elé kerül egy olyan törvényjavaslat is, amely alapján január 1-jével – 10 milliárd forintos költségvetési határon belül – csökkennek, illetve megszűnnek bizonyos állami eljárási díjak.
Emellett kezdeményezni fogja a közigazgatási életpályamodell kialakítását, amely a területi közigazgatásban dolgozók bérviszonyait javítja majd átlagosan 30 százalékkal 2016. július 1-jével – közölte.
A Miniszterelnökség vezetője rámutatott ugyanakkor, hogy az állam által foglalkoztatottak aránya a térségben még mindig Magyarországon a legmagasabb, 22-23 százalékos. Példaként megjegyezte, hogy ezzel szemben Ausztriában ez az arány 11, míg Németországban 8 százalék.
Kritikusan említette meg továbbá, hogy ma Magyarországon egy vállalkozásnak évi 277 órányi munkára van szüksége az adószabályoknak való megfeleléshez.
A miniszter összegzése szerint az építésügy, az adóeljárások, az európai uniós pénzekhez való hozzáférés és az „emberekkel találkozó” közigazgatás területén szükséges mindenképpen a bürokrácia csökkentése.
Lázár János felszólalásában több részt is felelevenített a magyar közigazgatás történetéből. Egyebek mellett arról beszélt, hogy a legsikeresebb magyar állam az 1867–1914 között tevékenykedő volt, de kiemelte az első világháború utáni közigazgatási rendszert is, mert súlyos társadalmi válságokra tudott választ adni.
Megjegyezte ugyanakkor azt is: részben annak köszönhető a Kádár-rezsim 37 évig tartó regnálása, hogy „olyan tanács-, járási és közigazgatási törvények születtek, amelyek a politikai megrendelést teljesen kiszolgálva a rendszer stabilitását és működőképességét jelentették”.
Az 1990-ben létrejött közigazgatási, önkormányzati szisztémát a miniszter úgy jellemezte: sokkal több volt benne a demokratikus garancia, mint a hatékonysági szempont. Ez szerinte akkor teljesen érthető volt, de mára megváltozott a világ, és ma elsősorban olyan közigazgatást tart szükségesnek, amely az erős, modern állam feltételét jelenti, és lehetőséget ad a versenyképességre.
