A tiszavasvári városháza tövében neonsárga mellénybe öltözött közmunkás cigány asszonyok nézegetnek egy Szent Koronával díszített kisbuszt. Fintorognak, de hogy a Szent Korona vagy a Rendet kell tenni, mert rendnek kell lenni felirat bőszíti-e fel őket, nem derül ki, mert nem akarnak nyilatkozni. Pedig volna miről: a jobbikos vezetésű szabolcsi kisvárosban komoly pánik tört ki a minap. Hétfőn ugyanis elfogadták Fülöp Erik polgármester javaslatát, amely alapján rendteremtési feladatokkal bízzák meg a Becsület Légióját. A szervezet tagja többek között Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármester és Zagyva György Gyula, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke.
A hír hallatán pánik tört ki a Széles és a Keskeny utcákban, a város „veszélyesebb” cigánysorán. A jelzőt nem mi találjuk, hanem azok a cigány nők, akik a szerintük „rendesebb”, a bűdi szegregátumból származnak. „Saját szememmel láttam, ahogy tornaruhában rohannak haza a Magiszterből a gyerekek, akkora volt a pánik” – mondja egy leopárdmintás nadrágban feszítő lány. Az iskolában, ahová szinte csak telepi cigány gyerek jár, nem kívánták kommentálni a történteket, és még a kaput is bezárták utánunk, amikor kiléptünk.
Az utcán egyébként akárkivel elegyedtünk szóba, óva intettek attól, hogy a Széles útnak akár a közelébe is menjünk, mert „oda még a rendőrök sem mernek kimenni egyetlen kocsival”. A közeli Chicago ABC pultosa közömbös arccal meséli, a helyi cigányok törzshelye a „Fűzfa söröző”. Ezzel a névvel nem egy valódi vendéglátóegységet illetnek, csupán a csemege előtt álló fűzfa alatti árnyékos területet: ott szoktak inni, ha jó az idő. Más kocsmába nem is járnak a cigányok, a csaposhölgy elmondása szerint mindenhonnan hamar kitessékelik őket, mert „nem tudnak viselkedni”
Minket viszont a cigánysorról tessékeltek ki. Éppen egy orrfacsaró füstöt árasztva égő szemétkupac felé indulunk meg, amelyet sörösdobozokkal borított sártenger és egy tucat közmunkás vesz körbe. Meg sem kell szólalnunk: „Érpatakról jöttetek? Mert az érpatakiaknak el lesz vágva a torka.” Három férfi szinte egyszerre nyomja bele a földbe a lapátját, nyomatékosítva, hogy nem viccelnek. Mikor észreveszik, hogy fényképezőgép is van nálunk, az asszonyok lesznek mérgesebbek: „Ha a szép szóból nem értitek meg, majd elmondjuk máshogy, hogy takarodjatok innen.” Féltik a gyerekeket, nehogy felkerüljenek az internetre.
Ám amikor valóban megjelennek a légió tagjai, és szétnéznek a frissen felhalmozott szemétkupacok között, a korábban háborgók egyiküknek sem ugranak neki. Még a kamerásai által csak Misi bácsiként szólított Orosz Mihály Zoltánnak sem. Az érpataki polgármester szemmel láthatóan elégedetten nézi a gereblyéző cigányokat, és egyre csak azt hajtogatja: ez még csak a kezdet. Közben kiszúr egy gyanús villanyoszlopot, majd megy is a rendőrökhöz, hogy jelentse nekik az áramlopás gyanúját. Ezalatt Lakatos Mihály, aki lelkipásztorként mutatkozik be, azt kéri a légiósoktól, hogy most dicsérjék is meg a cigányokat. Meg is tennék, csakhogy ez nem könnyű. Sokan elzárkóznak tőlük.
Zagyva az egyik érpataki kamerának elmondja, mi állhat a jelenség mögött. Szerinte az uzsorások fenyegették meg az itt élőket. Mások, jellemzően azok, akiken nincs neonmellény, szidni kezdik őket, a hangulat ismét feszült lesz. Az egyik oda is veti Zagyvának: úgy hívunk titeket, hogy vérpatakiak. Lakatos és Balogh Sándor kisebbségi önkormányzati képviselő próbálja csitítani őket, nem túl lelkesen. Csendesek akkor is, amikor arról faggatózunk, minek húzott fel a hírhedt Keskeny utcával határos mezőgazdasági telep egy több méter magas betonfalat a telekhatárra. Választ nem adtak, de minden egyes alkalommal, amikor arra néztek, tűzifával megrakott romák siettek a cigánysor felé a derékig érő gazban.
