Sándor Mária a megfélemlített dolgozókról

A nővér szerint a dolgozók az elbocsátás terhe mellett mehetnek el azokra a fórumokra, amelyeken ő beszél.

Sándor Mária a napokban bejelentette, hogy a továbbiakban képtelen az egészségügyi rendszer javításáért dolgozni, mert belefáradt, hogy egyedül küzdjön. A fekete ruhás ápoló lapunknak ennek kapcsán arról beszélt, hogy meglepték a blogbejegyzésére érkezett reakciók, de nagyon örül neki, hogy például az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport orvosai is kiállnak mellette, és hangsúlyozták: tovább kell menni.

– Elsőként a március 15-i pedagógustüntetésen fogalmazódott meg bennem, hogy ideje abbahagyni. Akkor hihetetlen tömeg gyűlt össze a Kossuth téren, az Emmi Mostohagyermekei néven létrehozott akciószövetség tagjai is képviseltették magukat, de hiányoztak az orvosok, a nővérek, a felelős vezetők, az egészségügy hiteles képviselői, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara és a Magyar Orvosi Kamara távol maradt. Álltam a színpadon több tízezer ember előtt, és azt kérdeztem: hol vannak a kollégák, miért nem látom őket? Mi értelme, hogy elöl megyek, ha a szakmám nem követ? – nyilatkozta Sándor Mária.

Megjegyezte: a pedagógusok tüntetésén bebizonyította az értelmiségi réteg, hogy képes az összefogásra, hiszen hatalmas tömeg gyűlt össze a Kossuth téren, Orbán Viktor mégis viccnek titulálta az egészet. – Ilyenkor az emberben átalakulnak a dolgok, úgy érzi, lesöpörnek minden kezdeményezést, minden megmozdulást. Egy éve az utcán vagyunk, mindent megtettem, az egész ország tisztában van az igazammal, de már nem tudom, hogy meddig küzdjek egymagam, a saját egészségem rovására. Már rég cselekedni kellett volna, de egyetlen nővérként nem tudok mit tenni, ha mögöttem nem áll ott a szakma, a kórházigazgatók – jelentette ki az ápolónő.

Arra a kérdésre, hogy mi kellene ahhoz, hogy az orvosok és a kórházigazgatók felemeljék szavukat, arccal, névvel kiálljanak, és beismerjék, hogy nem működik a rendszer, Sándor Mária úgy válaszolt, a vezetők emberségére volna szükség, mert a korrupciót egymaga nem tudja legyőzni. Úgy véli, vállalniuk kellene, hogy tarthatatlan állapotok uralkodnak az egészségügyben. – Szomorú, hogy jelenleg a vezetőség nem a dolgozók érdekeit képviseli, hanem fölfelé, a kormánynak bizonygatja, hogy igenis működik a rendszer. A legjobb példa erre, mikor a Péterfy Sándor Utcai Kórházban két orvos kiírta a betegeknek, hogy az ellátás beláthatatlan ideig szünetel orvoshiány miatt, majd a kórházigazgató feljelentette a két orvost. Le kellene váltani azokat a vezetőket, akik nem állnak ki az alkalmazottakért – említette.

Elmondta: ha a felhívására reagálva április 15-én az egészségügyi dolgozók fekete ruhát húznak, hogy ezzel demonstrálják az egészségügy gyászos helyzetét, és hajlandók a tanárok mellett sztrájkolni, csatlakoznak a polgári engedetlenséghez, akkor az már jelenthet akkora erőt, a politikával szembeni összefogást, ami változtatásra kényszeríti a vezetőket. Kitért arra is: a dolgozók az elbocsátás terhe mellett mehetnek el azokra a fórumokra, amelyeken ő beszél, sokakat nem engednek a közelébe. – Ha nem lesz érdemi változás, akkor csupán annak lesz megfelelő ellátása, aki meg tudja fizetni, aki a szegényebb rétegekhez tartozik, annak esélye sem lesz. Ezen kellene elgondolkodni. Ideje, hogy az ellenzéki politikusok is összefogjanak, és egyként álljanak mögénk, hiszen azonnali béremelésre van szükség, semmi más nem fogja a pályán tartani a nővéreket – mondta Sándor Mária.

A nővérek gyászos helyzetéről Szabó Tímea, a PM társelnöke is beszámolt, a képviselő ugyanis egy hónapja önkéntes segédápolóként dolgozik egy belgyógyászati osztályon. Tapasztalatai szerint a dolgozók siralmas körülmények között kénytelenek helytállni, miközben megalázó fizetést kapnak. – Elhivatottságuk és emberségük miatt a 12 órás műszakban mégis lelkiismeretesen dolgoznak, pedig van, aki 32 év ápolói munka után 140 ezer forintot keres – írta. Kitért arra is: szabadidejükben a nővéreknek saját költségen, szakmai előadásokon kell részt venniük, különben nem dolgozhatnak.