– Férje, Novák Előd meg sem mérethette magát az alelnöki posztért. Csalódott?
– Rendkívül csalódott vagyok, még akkor is, ha ez nem egy friss helyzet. Vona Gábor a döntésével engem emberileg és politikailag is nagyon nehéz helyzetbe hozott.
– Megjelent korábban a sajtóban, hogy lemond a Jobbikban viselt tisztségeiről, ha Vona Gábor valóban érvényesíti az előre bejelentett vétót. Érvényesítette, ön lemond?
– Az történt, hogy írtam egy levelet Vona Gábornak. Amikor Előddel közölte a döntését, kértem, hogy beszéljünk. Ez meg is történt. Elmondtam neki, hogy úgy érzem, emberileg abban a helyzetben nem látok más megoldást, mint négy tisztségemről – a kulturális bizottság elnöki, a frakcióvezető-helyettesi, a valódi nemzeti konzultációban viselt oktatási témafelelősi és az értelmiségi holdudvarért felelős képviselői posztomról – lemondjak, mert komoly kétségeim voltak, hogy tudom-e folytatni.
– Meghozta a döntését?
– Egyelőre nem döntöttem, de ez meg fog történni legkésőbb a tavaszi ülésszak végéig. Addig remélem, hogy csillapodnak egy kicsit a kedélyek. Előd arról győzköd, hogy folytassam a munkát, és rajta kívül sokaktól, a frakció számos tagjától is kaptam biztatást. Köztük volt Volner János is, aki a jövőben frakcióvezető lesz, ez befolyásolhatja a döntésemet. Előddel együtt hozzuk meg a döntéseket, de én magam továbbra sem érzem, hogy tudom így folytatni.
– Mit várt Vona Gábortól, amikor beszélt vele?
– Az első beszélgetésünk tartalma inkább a párttal volt kapcsolatos, semmint az én vagy Előd személyes helyzetével. Az emberi részénél arra kértem, hogy segítsen erkölcsileg feloldani a helyzetemet, amiről ő is elismerte, hogy nehéz. Nem éreztem ugyanakkor, hogy számára annyira fontos lenne, hogy folytassam a munkát ezeken a területeken, inkább protokollárisnak gondolom az ő marasztalását. Velem szemben egyrészről elvárás, hogy szolidáris legyek a férjemmel, másrészről az is, hogy folytassam azt a munkát, amire a frakció és annak vezetése megválasztott, felkért. Egy biztos: legnagyobb támogatóm ebben a helyzetben is a férjem.
– Mi a helyzet a képviselői mandátumával? Arról is lemondana?
– Az sem az én, sem Előd esetében nem forog veszélyben. Képviselőként az ember tesz egy esküt – mi a Szent Korona előtt is –, hogy az elkövetkező négy évben a legjobb tudásával szolgálja a nemzet ügyét. Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor az ember erről lemond, de a mostani nem ilyen.
– Az elnököt tudja támogatni?
– Természetesen, ez egy pillanatig sem volt kérdés. Én és Előd is őt tartjuk a Jobbikban a legalkalmasabb elnöknek, és nem is tudom elképzelni, hogy a 2018-as választásnak úgy menjünk neki, hogy nem ő vezeti a pártot.
– Mégis, a pártelnök a két évvel ezelőtti 95 után ezúttal csak 80 százalékos támogatottságot kapott. Ezt betudja egyfajta szolidaritásnak Novák Előddel?
– Titkos volt a szavazás, így pedig őszintébb képet lehet kapni. A küldöttek talán így akartak neki visszajelzést adni az elmúlt hetekkel kapcsolatban. De a nyolcvan százalék is nagy többség, legitim vezető tehát.
