– Hogyan került kapcsolatba az LMP-vel?
– Sallai R. Benedeket 2002 óta ismerem. Én akkor államtitkár voltam, ő pedig egy civil egyesület képviselője. Aztán 2008-ban egy Natura 2000-es területekről készülő tanulmány kapcsán kerültünk újra munkakapcsolatba, ami később sem szakadt meg. Aztán tavaly, amikor ő már LMP-s országgyűlési képviselő volt, fölajánlottam, hogy szívesen készítenék szakmai háttéranyagot a pártnak. Akkor adtam be a felvételi kérelmemet is, és idén május óta vagyok tagja az LMP-nek. Akkor lett nekem különösen szimpatikus ez a párt, amikor a PM-esek kiváltak, ők pedig nem álltak be a baloldali összefogásba.
– Nem volt akadály az SZDSZ-es előélete?
– Senki nem tett megjegyzést, ami, gondolom, annak is köszönhető, hogy ismertek, tudták, milyen ember vagyok. Hozzáteszem, a Fidesz több vezetőjével is baráti viszonyt ápoltam. Inkább a saját korábbi pártomban haragudtak rám.
– 2007-es távozása miatt?
– Igen. Lelkiismereti okokból mondtam le SZDSZ-es országgyűlési mandátumomról. De a távozásom nem volt előzmény nélküli. Már a Tocsik-botrány 1996-os kirobbanása után, ügyvivőként javasoltam a pártomnak, hogy lépjünk ki a koalícióból. Ezt 2004-ben, elnökjelöltként újra megtettem, de csak a kongresszus 8 százaléka támogatta a programomat, Kuncze Gábor lett a győztes. Akkor már éreztem, hogy nem nagyon van helyem a szabad demokratáknál, de becsületből még elindultam 2006-ban. Aztán az őszi események – a tévészékház ostroma, az október 23-i rendőri fellépés – megroggyantottak. A rendészeti bizottságban többször a Fidesszel együtt szavaztam, amikor az MSZP-s tagok próbálták elkenni a történteket. Gulyás Józseffel együtt akkor én már eléggé kilógtam a pártból. Amikor aztán 2007-ben Kóka János lett az elnök, úgy éreztem tisztességesnek, ha távozom. Amit ő képviselt, annak már semmi köze nem volt a párt eredeti irányvonalához.
– Azóta mit csinált?
– Egy évig a Regionális Fejlesztési Holding vezérigazgatója voltam, majd 2010-ig a földművelésügyi tárca főosztályvezető-helyetteseként, utána pedig hat évig az állami Főkefe Nonprofit Zrt. osztályvezetőjeként, tanácsadójaként dolgoztam. Idén augusztusban két nappal azután rúgtak ki, hogy kiderült, indulok Jászszentandrás polgármesteri székéért.
– Van kötődése a községhez?
– Jászsági ember vagyok, hosszú évekig itt éltem, Jászberényben tanítottam. Jászszentandráson és a térségben jogtanácsosként dolgoztam 1987-től. Volt itt egy tanyám is, ám rendszeresen feltörték, ezért 1992-ben eladtam. 1999-ben aztán vettem egy házat, szemben Banka Ferenc polgármester házával. Jó barátom volt, az ő halála miatt tartják az időközi választást.
– Mit ígér megválasztása esetére?
– Jászszentandrás üdülőfalu, a termálvízadottsága kiváló, ám a medencék nem téliesítettek, így a kihasználtság nem ideális. Pályázati pénzekből fejleszteni szeretném a fürdőt, hogy az eddigi holt időszakban is sok látogató érkezhessen. A helyi mezőgazdasági termelőknek is több lehetőséget adnék. Korábban 300 hektár szőlő és száz hektár gyümölcsös volt, ebből mára 30 hektár szőlő maradt. Hiányoznak bizonyos alapellátások is Szentandrásról, például nincs cipész, szabó és sok egyéb. Szeretnék nyári játékokat is szervezni.
