Az utolsók között egy szomáliai–magyar fiú érkezik a szerencsi toborzóhelyre. – Magyar vagyok, természetes, hogy a határt meg kell védeni a veszélytől – mondja a göndör hajú, Mogadishuban született srác, aki nincs túl jó véleménnyel a kormány népszavazással kapcsolatos kampányáról. – Túl sok – mondja fintorogva, majd elmagyarázza, hogy a terrorcselekményeket nem igaz muszlimok követik el, hiszen az ilyesmit a Korán tiltja.
Hosszas töprengés után lép csak a pulthoz egy hosszú hajú fiú. Érdeklődni jött csak, 21 éves, de nincs érettségije, úgyhogy ő nem alkalmas, de azért elveszi a jelentkezési lapot, úgy megy be az áruházba sört venni. – Nem is szeretnék kimondottan határvadász lenni – mondja, miután az üveg felét már kiitta. Elgondolkodik egy pillanatra, és lassan közli, mi is szeretne lenni igazából: megbecsült állampolgár. Meghúzza a sörét, elindul ő is, de a jelentkezési lapját a bolt melletti padon felejti.
