Tíz-tizenöt „betartható, hihető, vonzó” ígéretet szedne össze a Fidesz–KDNP, hogy magához csábítsa a fővárosi szavazókat a jövő évi parlamenti választáson – erről beszélt nemrégiben egy magas rangú kormánypárti képviselő zárt körben. Lapunk információi szerint a politikus elmondta, a kormánypártoknak kizárólag az jelenti a választási győzelmet, ha legalább 100 mandátumot szereznek az összesen elérhető 199-ből. Ennek oka, hogy jelenleg sem a Fidesz, sem pedig a többi politikai párt nem koalícióképes egymással, az esetleges szövetségekkel a pártok szavazói sem lennének kibékülve. A stabil kormányzás eléréséhez viszont a 106 egyéni választókerületből 70-ben – de minimálisan 67-68-ban – nyernie kellene a Fidesz–KDNP-nek.
Bár a kormánypárti politikus úgy véli, most jobban állnak, mint például 2014-ben, nem szabad lefutottnak tekinteni a jövő évi választást. Ami a vidéket illeti, elmondta, van néhány olyan megyei jogú város és település, ahol a Jobbik sem gyenge a belső nehézségei ellenére, a baloldalnak pedig sok fővárosi választókerületben nagyon jó az esélye jelen állapota ellenére is. Ennek részben az az oka, hogy a 18 egyéni választókerülettel rendelkező Budapesten sosem érvényesült az Orbán Viktor által meghirdetett centrális erőtér politikája, vagyis az, hogy a Fidesz álljon néppártként középen, s tőle balra és jobbra is legyenek – túlságosan megerősödni képtelen – ellenzéki pártok. Ugyanis a fővárosban a Jobbik sosem volt erős, így a magyar balliberális oldalnak jelentősek az erőtartalékai a politikus szerint. Ezért a kormánypártok kifejezetten Budapestre vonatkozó vállalásokkal is készülnek a 2018-as voksolásra: olyan jellegű ígéreteket tehetnek például, hogy öt éven belül nem maradna lebetonozatlan fővárosi utca.
A kormánypártok félelme a budapesti választókerületek esetleges elvesztése miatt nem alaptalan. Elég csak arra gondolni, hogy 2014-ben, amikor a baloldal országos szinten újabb csúfos vereséget szenvedett, a 18 fővárosi mandátumból 8-at mégis meg tudott szerezni az ellenzéki összefogás. Sőt, a főpolgármester-választáson is – a kampányban elkövetett sorozatos bakik ellenére – viszonylag jól szerepelt a Tarlós Istvánt kihívó balliberális összefogást képviselő Bokros Lajos, akit a kínos videója miatt visszalépő Falus Ferenc után vetettek be fővárosi jelöltként. A kormánypárt által támogatott Tarlós 49 százalékot kapott a budapestiektől, Bokros 36 százalékot, a jobbikos Staudt Gábor mindössze 7 százalékot szerzett, az LMP-s Csárdi Antal pedig közel 5,7-et.
A közvélemény-kutatások alapján elmondható, a nagyvárosokban, így Budapesten is erős a kormányváltó hangulat, ami leginkább a baloldalnak kedvezhet, hiszen a Jobbik támogatottsága a fővárosban az eddigi évekhez hasonlóan az országos átlag alatt van. A baloldali pártok most legalább többségében nyerhetőnek tartják a budapesti körzeteket, ám tisztában vannak azzal is, hogy ez csak úgy lehetséges, ha nem indulnak el egymás ellen. Nem véletlen, hogy a budapesti MSZP hangosan kardoskodott ennek érdekében akkor is, amikor Botka László miniszterelnök-jelöltsége idején Gyurcsány Ferenc még tiltólistán volt. A két „nagyobb” párt, vagyis az MSZP és a DK helyzetét nehezíti, hogy az Együtt és a Párbeszéd is leginkább fővárosi politikusai révén ismert, tehát velük is egyeztetniük kell. Hasonlóképpen az sem növeli az egységes baloldali indulás esélyeit, hogy a különutasságáról ismert LMP vagy az új szereplőként felbukkanó – és szintén a balliberális szavazók között népszerű – Momentum a jelen állás szerint nem lesz hajlandó közösködni. Egy ilyen együttműködésről szóló tárgyalások azonban egyelőre érdemben sehol sem állnak, még ha azt szinte mindenki evidenciának tartja, hogy a 2014-ben győzni tudóknak újra meg kell méretniük magukat.
