Jeszenszky Géza: Biztos, hogy nincs Soros-terv

Az Antall-kormány külügyminisztere szégyenteljesnek tartja, hogy a Fidesz lebecsüli a magyar választók intelligenciáját.

– Lesz-e kétsebességes Európai Unió? Abban hol lenne a helyünk?
– Nagyon nagy baj volna, ha mi kimaradnánk egy szorosabban működő magból. Ráadásul a visegrádi együttműködés is veszélybe kerülne, mert a csehek és a szlovákok egyértelműen a mag-Európához akarnak tartozni. A szlovákoknak bejött az euró, és le is hagytak minket. Ha egy sor más kérdésben is lemaradunk a többségtől, abból csak még nagyobb leszakadás jöhet, és oda csapódhatunk, ahova nem szeretnénk.

– Az oroszokhoz?
– Nem vagyok oroszellenes, mindig sajnáltam az orosz népet. De egy olyan politikával, amelyik egy szomszéd országot megtámad, vagy szuronyok árnyékában tart népszavazást, nem lehet rokonszenvezni. Az ilyen agresszív politikától félő Lengyelországgal vagy a balti államokkal szolidárisnak kell lennünk, ráadásul ez minket is fenyegethet. Bízom benne, hogy a NATO garanciája megóvja Oroszországot az elfogadhatatlan lépésektől. A másik téma az energia ügye. Nem lehet elvetni az atomenergiát, de egy ilyen óriási beruházás, mint Paks II., soha nem fog megtérülni, és csak növeli a függőségünket. De ahogy a külpolitikában, úgy a gazdaságpolitikában sem hallgatja meg a kormány az ellenvéleményt.

– Talán azért, mert 2017 a lázadás éve, ahogy azt Orbán Viktor is bejelentette. A holland, a francia, a német, majd most az osztrák választások igazolták a miniszterelnök várakozását?
– Csodálkoztam a szóhasználaton. Elhangzott korábban az illiberális demokrácia is, pedig régebben Orbán is jelző nélküli demokráciát akart. A lázadás pedig mindig a törvényes rend elleni fellépést jelenti. Forradalomra néha szükség van, elviselhetetlen rendszerek ellen. De Nyugat-Európában lázadást vizionálni? Én továbbra is a középutas pártokban látom a jövőt. Érthető és magyarázható az átmeneti euroszkepticizmus. Türelmetlenek az emberek. Jobban működő Európára van szükség, amely például meg tudja védeni a határait. Sok krízis volt a múltban, és Európa mindig megbirkózott velük. Abban bízom, hogy a jövőben is meg fog.

– Mikor jött el az a pont, amikor már nem tudott közösséget vállalni az Orbán-kormánnyal?
– Az oslói nagykövetséget nyilván nem vállaltam volna 2010-ben, ha nem bíztam volna abban, hogy ha hibák mellett is, de a fő vonala, iránya jó lesz az Orbán-kormánynak. Konkrétan a Norvég Alap elleni teljesen indokolatlan támadás volt az, ami lemondásra késztetett. Ma is ugyanaz a jobbközép koalíció van Norvégiában, mint 2014-ben. Jó viszony volt a két kormány között. Martonyi János akkori külügyminiszternek volt egy rövid, nagyon eredményes oslói látogatása is. Megígértük, hogy támogatjuk a korábbi norvég miniszterelnököt, legyen ő a NATO főtitkára – pedig Martonyi is szóba került erre a fontos posztra. Ebbe a kitűnő kapcsolatba köpött bele ez a jogilag is teljesen megalapozatlan támadás. Én ezt nem tudtam elhárítani, a kormány nem hallgatott rám, nem volt más megoldás, mint a lemondás, mert nem értettem egyet ezzel a lépéssel. Azóta sem azt látom, hogy a kormány visszatáncolt volna az ilyen lépésektől. Az amerikai rossz viszony sem volt számomra rokonszenves. Bárki is az amerikai elnök, jóban kell lenni vele, mert a világ legerősebb államáról és a NATO vezető erejéről van szó. Amikor az USA Magyarországot bírálja, akkor nem tiltakozni, kiabálni kell, hanem megnézni, hogy mi az, ami a bírálatban jogos, megszívlelendő. Tartsunk önvizsgálatot. Az alaptalan bírálatot persze vissza kell utasítani, de nézzünk magunkba, csupa alaptalan bírálatot kapunk? Az USA mindig azt mondta, hogy szövetségesként, barátként bírálja Magyarországot. Magánéletben is kötelességünk a barátunkat figyelmeztetni, ha rossz útra tér, ha például elkezd inni. A stílus is fontos, hogy milyen hangnemben utasítjuk vissza a bírálatokat. A diplomáciában udvarias hangon is lehet nagyon éles dolgokat közölni. Ha viszont agresszív a hangunk, akkor csak erősödni fog a kritika. Erre példa, hogy éjnek idején rendelik be az amerikai ügyvivőt, és retorziókkal fenyegetik. Ha egy kicsi országról volna szó, akkor is helytelen lenne ez a magatartás. Barátokra és szövetségesekre van szükségünk, nem jó mindenkivel összeveszni. Emögött az a stratégia áll, amit helytelenítek, hogy a magyar választókat, társadalmat akarják felháborítani, hogy no lám, miket mondanak reánk. Apellálnak a magyar emberek hazafiságára, hogy majd a mindenkit jól kiosztó Fideszre fognak szavazni. Ez nem becsületes dolog, de úgy látszik, hogy eredményes.

– Ez az agresszív stílus nem üt-e most vissza az ukrán oktatási törvény módosításával kapcsolatban?
– Számomra különösen fájdalmas, ahogy Ukrajna viselkedik, hiszen én tényleg sokat tettem a két ország példásan jó viszonyáért. Ez az új oktatási törvény egyértelműen megsérti az 1991-ben aláírt magyar–ukrán szerződést. Az oktatás minden szintjén biztosítani kell a magyar nyelvű oktatást, ez benne van a szerződésben. Minden bíróság biztosan megállapítaná, hogy Ukrajna megsértette a szerződést. Erre kellett volna hivatkozni. Az is benne van, hogy vita esetén mi az eljárás: kétoldalú tárgyalásokat kell tartani különböző szinteken. Nem tudom, hogy milyen megelőző diplomácia folyt, mert ez a törvény nem derült égből villámcsapásként született meg. Én már 2008-ban hasonló ukrán rendelettel találkoztam, nyílt levélben tiltakoztam is ellene az akkori ukrán külügyminiszternél. Akkor elejtették ezt a tervet. Lehetséges, hogy mindent megtett a kormány az elhárítás érdekében, de ebben nem vagyok biztos. El tudom képzelni, hogy a magyar kormány valahol nem is bánta, hogy ilyen dolog történik Kárpátalján, mert akkor nagyobbat szól a tiltakozása. Az átlagválasztónak tetszik, hogy jól odamondunk, de ettől Ukrajna még nem fog rögtön bocsánatot kérni. Nem mentség az ukránok részéről, hogy nem a magyarok ellen irányult, hanem az oroszok ellen. Végrehajthatatlan a törvény, mert nincs is elég olyan tanár Kárpátalján, aki jól beszélne ukránul is a magyar mellett. Aki karriert akar csinálni, az persze tanulja meg az államnyelvet, de egy színmagyar falu nem Kijev, a magyar gyerek attól nem fog megtanulni ukránul, hogy a matematikát és a kémiát is azon a nyelven tanítják. Ukrajnának inkább meg kellene nyernie magának a kisebbségeit, ez volna a jó politika.

– Több egykori MDF-politikussal együtt ön is méltatta a Momentum nemrég bemutatott választási programját. Videoüzenetében úgy fogalmaz, hogy a Momentum olyan programot készített, ami a saját MDF-es programjára emlékezteti. Hogyan került kapcsolatba a párttal, és a program elkészítésében milyen szerepet vállalt?
– Fél éve lehetett, hogy megkerestek a Momentumtól egy külpolitikai konzultációra. Itt ültek a lakásomban, két könyvemmel meg is ajándékoztam őket. Ezután csönd volt, majd másfél hónapja újra megkerestek, hogy elküldenék a külpolitikai programjukat, és hálásak lennének, ha véleményezném. Én minden külpolitikai programot szívesen megnézek. Természetesen igent mondtam. Írtam egy részletes véleményt, ezt megköszönték, és ha jól láttam, akkor meg is fogadták. Különösen a nemzetpolitika és a határon túli magyarok ügyében tudtam hozzátenni a programhoz. Nem értem rá elmenni a rendezvényükre, de vállaltam, hogy kamerába elmondom a véleményem. Ez egy hosszú program, csak a külpolitikai részét láttam, de amit a sajtóban olvasok, annak alapján a többi része is jónak tűnik. Hasonló a helyzet az LMP-vel. Ők is megkerestek, küldtek nekem egy szöveget, amit kiegészítettem, véleményeztem. Az LMP-vel szövetséges Új Kezdetnek a mai programismertetőjére is meghívtak, arra el is fogok menni személyesen, hiszen a Gémesi György által vezetett tömörülés az MDF utódpártjának nevezhető. A rendszerváltozás elvei és abban vitt szerepem köteleznek arra, hogy véleményezzem és kritizáljam a politika alakulását.

– A sok ellenzéki pártból létrejöhet-e olyan szövetség, amely 2018-ban győzhet?
– A történész zárkózik el leghatározottabban a jövőmondástól. A történelemben semmi nem számítható ki. Nem tudom megmondani, hogy az egymással is állandóan vitázó ellenzék össze tud-e fogni az érdemi változás érdekében, és talál-e közös nevezőt. Ez a szereplőktől függ. Mindenki azt mondja, hogy erre van szükség. Mindenki azt mondja, hogy nem rajta múlik. Úgy látszik, hogy ez mégsem működik. Az biztos, hogy a teljes ellenzéki összefogás nem fog működni, mert nagy különbség van a magukat baloldalinak, jobboldalinak vagy centristának definiálók között. Azzal nincs probléma, hogy aki úgy érzi, hogy jó esélye van elérni az ötszázalékos küszöböt, az önálló országos listát állít. Így az ország, a választók hangulatát tükröző arány jön ki a mandátumok felénél. Az egyéni választókörzeteknél pedig sajnos „nagyon jól működik” az a választási módosítás, hogy eltörölték a kétfordulós rendszert. A mai választási rendszer nem egyszerűen a Fideszt támogatja, hanem azt, akinek a választás pillanatában országosan, relatíve a legnagyobb a támogatottsága. Szokták mondani, hogy az angol választási rendszer még inkább ilyen, akár egypárti parlament is lehetne az angoloknál, de ilyen soha nem jött létre. Magyarországon nincsenek az angolhoz hasonló stabil választási körzetek és pártpreferenciák. Új pártok vannak. Ez a választási rendszer a választói hangulat kifejezésére így nem alkalmas.

– Ön vállalna-e akár párton kívüli, független képviselő-jelöltséget?
– Rövidesen 76 éves leszek. Történész vagyok, legszívesebben azokat a történelmi problémákat dolgoznám fel, amelyeket a politika miatt nem írhattam meg. Minél idősebb az ember, annál drágább az ideje. Feladatot állítottam magam elé, egy-két könyvet szeretnék még írni, így semmiféleképpen nem vállalnék sem aktív politikai szerepet vagy azzal járó képviselőséget. Könnyű lenne támadni is mondjuk a Momentumot, hogy mit akarnak ilyen régi emberekkel. Holott egy fiatal csapatnak szüksége van arra, hogy bizonyítsa, hallgat a jó tanácsra. Megmutassa, hogy nem felelőtlen, radikális fiatalok társasága, hanem gondolkodó polgároké. Igényes programjuk van, a 350 oldal igazolja, hogy felkészült emberekről van szó, akinek van véleményük az ország ügyeiről.

– Mellár Tamással készítettünk interjút a múlt héten, ő azon a véleményen volt, hogy hiteles, független jelöltekkel le lehetne győzni a Fideszt. Ön mit gondol erről?
– Alapvetően egyetértek vele, de van egy gyakorlati oldala is ennek. Van itt mondjuk négy-öt bejutásra esélyes párt, nem hiszem, hogy megelégednének azzal, hogy csak néhány képviselőjük jutna be a parlamentbe. Az ő politikusaik erre áldozzák az életük egy jelentős részét, így nem lenne fair, ha nem kapnának esélyt a mandátumra. Nem valószínű, hogy mind a 106 körzetben köztiszteletnek örvendő, ismert, tekintélyes embert fognak indítani az ellenzéki pártok. Néhány körzetben, néhány ember esetében ez elképzelhető, és örülnék ennek. Mellár Tamást nagyon alkalmasnak is tartom arra, hogy képviselő legyen. Ha a fő cél a kormány leváltása vagy korlátozása, akkor az ellenzéki pártok örülhetnek, ha ilyen kaliberű emberek vállalják a jelöltséget. Mind a jobbikos, mind a szocialista választók elfogadhatják Mellár Tamást közös jelöltnek, remélem így is teszik, de 106 ilyen ember nincs.

– Önnek mindig is fontos volt az 1956-os forradalom emléke, most elmegy valamelyik rendezvényre?
– Nehéz volna választani. Szomorú, hogy nem tudjuk egységesen megünnepelni, pedig 1956-ban az alapvető kérdésekben egység volt, épp úgy, mint ’48-ban. Mindenki demokráciát, többpártrendszert, szociális igazságosságot és nemzeti függetlenséget akart. Bosszúállás helyett törvényes felelősségre vonást. Méltatlan, hogy ’56-ból ma gyűlölködés támad. Voltak, akik a hatvanadik évfordulót is politikai célokra használták. Nem lehet a pesti srácokat szembeállítani Nagy Imrével és a mártírokkal. Schmidt Mária egyik előadásában elmarasztalta az USA-t, az angolokat és a franciákat, de a Szovjetunió felelősségéről nem hallottam semmit. Hol áll itt a történelmi hitelesség?