Jött Kubatov, és megvédte Aszódot a menekült gyerekektől

A Fidesz pártigazgatója lakossági fórumán migránsokkal ijesztgette a lakókat, majd megnyugtatta őket: még gyerekeket sem telepítenek oda. Videó.

###HIRDETES###

Az előadás végén kérdezni is lehetett Kubatov Gábortól, az egyik érdeklődő például azt firtatta, hogy miért terjedt el az a hír, hogy Aszódra költöztetik a menekülteket, ha ez nem igaz. „Korábban sem merült fel ez az ötlet?” – kérdezte, mire Kubatov Gábor azt mondta, hogy a korábbi időszakról nincs információja, most csak annyit tud mondani, hogy biztosan nem telepítenek oda migránsokat. „Hazugság az egész” – mondta erre csalódottan az egyik hölgy, aki meg is unta már az eseményt, és hazament. Később az egyik helyi lakos az iránt érdeklődött, hogy miért folytat a kormány propagandát, amikor Navracsics Tibor egyértelműen megmondta, hogy az Európai Bizottság napirendjén nem szerepel semmilyen „Soros-terv”. Erre Kubatov Gábor azt felelte, hogy Navracsics Tibor nagyon pontosan fogalmazott, mert ez valóban nem szerepel a munkatervben, de ettől még létezik, és „úgy tűnik, ezt hajtják végre Európában”. A fideszes politikus egyébként azt is megjegyezte ennek a helyi lakónak, hogy elköltözhet egy olyan országba is, ahol befogadják a bevándorlókat.

Az aszódi lakosok véleménye egyébként korántsem annyira egyértelmű, mint ahogy a lakossági fórum alapján gondolni lehetne. Kedden napközben – tehát a menekült gyerekek városba való költözését cáfoló hír kikerülése előtt – tudósítónk több helyi lakossal is beszélt, akiket láthatóan nem érintett meg a propaganda. „Tudja, én annak alapján ítélem meg az embereket, amit csinálnak, és nem annak alapján, amit mondanak róluk” – fogalmazott egy középkorú férfi, akit másokhoz hasonlóan arról kérdeztünk, hogy szívesen látnák-e a menekült gyerekeket. Lajos a menekültek elhelyezésére eredetileg kijelölt javítóintézet utcájában lakik, de szerinte semmi gond azzal, ha gyerekeket költöztetnek a városba. „Őket is anya szülte” – tette hozzá. Egy másik, lapunknak nyilatkozó férfi szintén úgy látja, a gyerekek befogadásával semmi probléma nincsen, legfeljebb abban lát kivetnivalót, hogy a javítóintézet lakóival teszik össze a gyerekeket. „Csak az lehet a gond, ha olyat tanulnak el az intézetiektől, ami nem jó” – jegyezte meg.

A helyi dohányboltban is a támogatók voltak többségben, az eladó például olyannyira belelovalta magát a magára hagyott gyerekek melletti érvelésbe, hogy amikor eljöttünk, már könnyes szemmel jegyezte meg: „Kutya kötelességünk a segítségnyújtás!”

Találkoztunk azonban ellenvéleménnyel is, a város főterén például volt egy, a közeli Bagon lakó ember, aki határozottan ellenezte a befogadást. „Én bagi vagyok, de nem szeretném, ha idejönnének. Hiába gyerekek, nem tudjuk, hogy mit csinálnak, ha majd felnőnek – fogalmazott Valéria. – Van éppen elég kisebbség már, nem kell, hogy újabbakat telepítsenek a városba.” Egy idősebb házaspár kezdetben hevesen ellenezte az ötletet, de amikor közbevetettük, hogy háborús övezetből menekülő gyerekekről lenne szó, akkor már engedékenyebbek voltak. Bár így is megjegyezték: „Háborúból jöjjenek, persze, csak Afrikából ne!”