Szeméthegyen, szemétvölgyön át

Továbbra is érdemes vonattal utazni a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre, mivel a ferihegyi 2-es terminált évente több tízezer utas közelíti meg tömegközlekedéssel, s hagyja el így Magyarországot — olvasom a szlogent. A vonaton szerzett benyomás viszont hervasztó: annyi a szemét a vasút nyomvonalán, mintha a város minden kommunális mocska, építőipari sittje csak a sínek közé ürülne — a hajléktalankolóniák közé. A vonatról buszra szálláskor a liftek nem működnek, 101 lépcsőn kell fel- és lehúzni a bőröndöt, a szemét látványa a repülőtérig kísér.

A Ferihegy felé tartó vonatozás alatt nem éppen vonzó látvány tárul elénk Zuglóban és Kőbányán Fotó: Teknős Miklós

A buszmegállóban teli van már a szemeteskuka, a földre lökött narancssárga zsák is tömve, de nem zárták le a száját, így tartalmát kifújja a szél. A megálló környéke igazi senki földje, ezernyi csikk, műanyag villa, kávékeverő adja az alapot.

Az igazán pikáns pedig az a MÁV-os hirdetmény, amely szerint „Felhívjuk mozgáskorlátozott utasaink figyelmét, hogy a lift üzemen kívül helyezése miatt a peront a Ferihegyi repülőtéri útra vezető gyalogosrámpán keresztül tudják akadálymentesen elhagyni!” Fogalmam sincs, hogy az hol lehet, bár a Google-térkép szerint másik felüljáró úgy öt kilométerrel arrébb található.

Nem hagy nyugodni a kérdés, ezért telefonomon a Budapesti Közlekedési Központ honlapját böngészem, míg többedmagammal a buszra várok. Egy 2012. májusi „időtálló” közlemény szerint „A tarifarendszer fokozatos integrációja közös célkitűzés, amelynek egy fontos eleme valósul meg a közös reptéri jeggyel, hiszen az utasok számára eddig bosszúságot okozott, hogy külön vasúti jegyet és buszjegyet kellett két különböző helyszínen válta­niuk ahhoz, hogy eljussanak vonattal, majd busszal a 2-es terminálra. Az ilyen utazások száma az 1-es terminál bezárásával nőni fog, ezért is fontos előrelépés a jegyek integrációja.”

Ejha!

Mivel a továbbiakat a honlap szerint a MÁVDIREKT telefonos ügyfélszolgálatán szerezhetem be, gondoltam, tárcsázom a számot, hogy a gyalogosrámpáról érdeklődjek.

Géphang közli, hogy „a 0640-nel kezdődő kék számok 2017. év végével megszűntek, a hívott fél új számáról a hívott fél honlapján, egyéb elérhetőségein vagy a tudakozón keresztül tájékozódhat”.

Nincs is idő tovább aggódni a mozgáskorlátozottakért, mert befut a 200E busz. A Repülőtér D porta, Repülőtéri Rendőr Igazgatóság következik, Vecsés-Nyugatnál a két olasz turista elbizonytalanodik, hogy nem kellett-e volna már leszállniuk. Egy fiatal orosz pár ajtó elé helyezett bőröndjei gurulnak jobbra-balra a kanyarokban. És hogy legyen még egy közlekedtetésszervezési poén is: Ferihegy 2-n az „Érkezési oldalon” áll meg a busz, így a lecihelődő utasoknak művészet lesz megkeresniük az indulási oldalt.

Itt már nincs szemét, viszont horribilisak a büféárak. Vonattal utazni Ferihegyre? A helyzet aggasztó, országimázsból elégtelen. A The Economist újságírója sok éve többek között így írt a mi reptéri vasútállomásunkról: „Piszkos, rozzant, nehéz megtalálni, mindenütt graffiti borítja, a lift és a jegyautomaták nem működnek. Úgy néz ki, mintha a 80-as évek egyik szegényes kelet-európai országából lépett volna elő.”

Mekkora szerencsénk, hogy nem utazott szemétvölgyön, szeméthegyen át, szemetes Kőbányán, szemetes Zuglón keresztül Budapest felé, vonattal!