Szorult helyzetben lesz a legnagyobb EP-frakció

A Fidesz tagságának a fenntartása garantálhatja az Európai Néppártnak, hogy biztosan az Európai Parlament legnagyobb frakciója maradjon, és ne kelljen a liberálisokra és a zöldekre támaszkodnia a májusi választások után — derül ki a Magyar Nemzet mandátumbecsléséből. A Fidesz kiválásával a néppárt a következő európai parlamenti ciklusban felőrlődne a liberálisok szorításában.

MN_SABLON

Az Európai Néppárt (EPP) abban az esetben biztosan az Európai Parlament (EP) legnagyobb frakciója lesz, ha a májusi EP-választást követően is a pártcsaládban politizál a Fidesz – derül ki a Magyar Nemzet által készített elemzésből, amelyben figyelembe vettük a várható új frakciókat is. A néppárt legerősebb választói felhatalmazással rendelkező tagpártjának, a Fidesznek az értékét tovább növeli, hogy míg 2014-ben az akkor 751 fős parlament közel 30 százalékát adta az EPP, jelenleg már csak 25 százalékát tenné ki a brexit miatti kisebb, várhatóan 705 fős testületnek.

Lapunknak a tagállami közvélemény-kutatások negyedéves összesítésén alapuló számításai szerint a jobb- és baloldali hagyományos pártcsaládokon kívüli erők a május EP-választáson már a mandátumok 34 százalékára esélyesek. Ezen belül az EPP-től jobbra ülő három konzervatív frakció [ebből az integrációellenes, radikális Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája sorsa erősen kétséges] a brit konzervatívok és a UKIP kiesése ellenére is a mandátumok közel 20 százalékát szerezheti meg. Ezzel összefügg, hogy a Fidesz pártcsaládján, az EPP-n belül azok a jobbközép pártok gyengültek meg az elmúlt öt évben, amelyek a liberálisokat és a szocialistákat követték bevándorlásügyben (a német CDU, a francia Republikánusok, a svéd Mérsékeltek vagy a Benelux államokbeli jobbközép pártok); vagy épp azok, akik nem voltak elég következetesek ebben a kérdésben (spanyolok, olaszok).

A jövőbeni erőviszonyok és a többségképzés szempontjából fontos, hogy a francia elnök, Emmanuel Macron bejelentette: nem valószínű pártjának a liberális frakcióhoz, az ALDE-hez való csatlakozása. Ez az EPP szempontjából is módosíthat az erőviszonyokon, a néppárt liberális, Macronhoz húzó, 30-40 mandátumra számító szárnya még inkább diktálhat majd. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy míg az EPP-tagpártok 2014-ben 14 országban végeztek első helyen, jelenleg csak kilenc országban esélyesek egyértelműen az első helyre befutni, míg a baloldali frakcióhoz, a Szocialistákhoz tartozó tagpártok akár tíz helyen és a liberálisok is több országban vezetnek, ahol gyengélkednek a balra tolódó, kiüresedő jobbközép pártok.

Abban az esetben, ha a Fidesz a vele szoros szövetséget ápoló Janez Jansa-féle szlovén SDS-sel – ha bejutnak – az RMDSZ-szel és az MKP-vel kiválik május után az EPP-ből, jelentős, 19 mandátummal kisebb lesz az EPP-frakció. Még így, a kiválás esetén is az EPP lenne a legnagyobb frakció 160 fővel, azonban az eddig jellemző néppárti–szociáldemokrata nagykoa­líciónak a biztos többség érdekében még jobban a liberálisokra és a zöldekre kellene támaszkodni.

Amennyiben az EPP nem venne végleg bevándorláspárti fordulatot, és a jelenlegi tagpártok együtt maradnak, matematikai szempontból elképzelhető a néppárti–szociáldemokrata abszolút többség fenntartása az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportjával való együttműködés esetén. Ez is nehezen járható út a szociáldemokraták és az eurorealisták közti ellentétek miatt. Az elemzésünk szerint a Fidesz és a már említett kereszténydemokrata szövetségesei nélkül erre végképp semmi esély, az EPP pedig szép lassan így szétforgácsolódhat öt év alatt a balliberálisok szorításában.