Ki a keresztény?

Szenzációs felfedezéssel állt elő több baloldali közszereplő.

Templomtorony Portugáliában. A kereszténység Európa lelke Fotó: REUTERS/Rafael Marchante

Többször is írtunk az olasz kisvárosban, Pieve di Centóban történtekről, ahol, „hogy ne sértsék mások érzékenységét”, a temetőben kereszteket takartak le. A legterjedelmesebb írásunk Apáti Bence publikációja volt a témában, aki rögtön meg is kapta a magáét, és megszólíttatott nem csak a Magyar Nemzet, hanem a jobboldali sajtó minden szereplője, aki írni merészelt a témáról.

A baloldal egyik örök témája a „keresztényezés”. A kommunista diktatúra idején nettó szitokszóként használták, s e hagyománnyal még nem sikerült teljesen szakítani..

Azóta azonban körmönfontabbak lettek. Ma már akkor „keresztényeznek”, amikor egy vélt erkölcstelen tetthez vagy kijelentéshez teszik hozzá, maró gúnnyal: „micsoda keresztényi magatartás”.

Különösen szép, amikor a kereszténységet naponta becsmérlők, ateizmusukkal kérkedők kérik számon bárkitől is a keresztény erkölcsöt, bármilyen kontextusban.

Főleg, ha teológiai okfejtéseket is beleszőnek.

A minap azzal a szenzációs felfedezéssel állt elő több baloldali orgánum és közszereplő, hogy valójában a „tudatlan”, „álkeresztény” propagandisták annyira sem ismerik a keresztény szokásokat, hogy azt sem tudják, hogy a liturgia, illetve a néphagyomány része, hogy nagyböjt ötödik vasárnapján letakarják a keresztet.

Így tett a szép emlékezetű Lattmann Tamás, egykori miniszterelnök-jelölt, s volt olyan hasonszőrű, aki a Katolikus Lexikonra hivatkozva dugta elénk dölyfös szavait, mint perdöntő bizonyítékot.

Nekik, és mindenki másnak ajánlom elolvasni még egyszer az Il Giornale eredeti cikkét – tudjuk, Berlusconié, vagyis biztosan hazudik, de azért mégis –, amelyben temetőről ír, ahol elrejtik a kereszteket, valamint megemlítik azt is, hogy egy helyi templomban ugyancsak a vallási érzékenység miatt takarták le a szimbólumot az olaszországi kisvárosban.

És ez az, amit megírt Apáti Bence, s megírt több más jobboldali lap is, s mindehhez némi személyes vélemény is társult.

Ez az, ami zavarja a magyarországi baloldalt a „többször bérmálkozó” egykori miniszterelnöktől a polkorrekt balliberális médiamunkásig: nem csak hogy írunk, még véleményünk is van.

Igazán felháborító!