Már meg is szelídítette a renitens utasokat a kalauzok testkamerája

Megszűntek a szóbeli inzultusok és más atrocitások azokon a Mátészalkát érintő vasútvonalakon, amelyeken a jegyvizsgálókat testkamerával szerelték fel. A rendszer a bliccelőkre is jótékony hatással van, de mint riportunkból kiderül, vannak, akik az új helyzethez is megpróbálnak alkalmazkodni. Ha pedig elkapják őket, elképesztő magyarázatokkal előállva igyekeznek kijátszani a jegyvizsgálót.

Czine László jegyvizsgáló táskaszíján jól látszik a vasúton jelenleg még úttörőnek számító eszköz Fotó: Havran Zoltán

– Erre gyere, lányom, menjünk előrébb! – int gyermekének egy középkorú asszony néhány perccel indulás előtt a debreceni pályaudvar peronján, a Mátészalka felé közlekedő vonatnál. Miközben a nő a lányát terelgeti, le sem veszi a szemét a jegyvizsgálóról, aki a szerelvény elején tevékenykedik. Amint a kalauz a vonat végéhez ér, anya és lánya, illetve két velük utazó nő elindul az ellentétes irányba, majd leülnek az első kocsiban.

– Nem lesz velük gond, szinte biztos vagyok benne, hogy van jegyük, a bliccelőket viszonylag nagy pontossággal szúrjuk ki – mondja a jegyvizsgáló, aki időközben a vonat végéhez ért. Czine László 1992-ben került a MÁV-hoz, azóta a térségben teljesít szolgálatot. Három hete hord testkamerát, a szerkezet viseléséről azért határozott a vasúttársaság vezetése, mert egyre gyakrabban éri szóbeli és fizikai atrocitás a munkájukat végző jegyvizsgálókat a bliccelő vagy szabálysértő utasok részéről. Egyes vonatokon pedig meg is lopták az utasokat.

– Sajnos valóban előfordul, hogy szóban inzultálnak minket, olykor le is köpnek vagy lökdösnek. Ennél tovább nem mentek még nálam, de hallottam, hogy máshol egy kalauzt súlyosabban bántalmaztak. A konfliktus kiváltó oka rendszerint az, hogy a bliccelők nem akarnak fizetni, jegyet váltani, és sokszor még nekik áll feljebb, pedig csak teszem a dolgomat. Amíg az utasok együttműködők, addig a szabályok szerint eljárok, ellenkező esetben rendőrt vagy vasútőrt hívok. Közülük majdnem mindig utazik valaki a vonaton, legtöbbször civilben, így gyorsan érkezhet a segítség – magyarázza Czine László, aki örömmel számol be arról, hogy a testkamera felhelyezése óta rendkívül pozitív tapasztalatai vannak.

A bliccelők zöme ma már jegyet vált vagy eltűnt a vonatról, és akik eddig agresszívan viselkedtek, az utóbbi hetekben normális hangnemet ütnek meg. A jegyvizsgáló szerint ez hatalmas fejlemény, mert eddig több tucat problémás utas keserítette meg az életét a Debrecen–Mátészalka vonalon.

Néhány perc múlva a forgalmista megadja a jelet az induláshoz, a szerelvény megkezdi közel kétórás útját Mátészalka felé. A vonaton hamar kiderül, hogy az utasok túlnyomó többsége is üdvözli a testkamerát. Egyetemisták, munkahelyre utazók, idősek beszélnek arról, hogy sokszor közlekedik veszélyesnek tűnő személy ezen a vonalon.

– Nagyon örülök a testkamerának, már hamarabb be kellett volna vezetni a rendszert. Rendőrök is kellenének a kalauzok mellé, hogy a semmirekellő csőcseléket megregulázzák – közli határozottan egy nyugdíjas nő. Bár ma sem civil rendőr, sem vasútőr nem jelentkezett be a jegyvizsgálónál, egy fővárosban dolgozó egyenruhás mégis a szerelvényen van, utazik haza. – Ha megtámadják a kalauzokat, akkor meg kell védeni őket. Jó lenne, ha a rendőrségnél is lenne testkamera, sok mindent lehetne bizonyítani a segítségével – hangsúlyozza a rendőr.

A kalauz már a szerelvény közepén ellenőrzi a jegyeket, bérleteket, amikor az egyik állomásnál egy hattagú család száll fel a vonatra. Azon a részen foglalnak helyet, ahol a jegyvizsgáló már járt, és ahová a szabályok szerint csak akkor térhet vissza, ha már végigért a szerelvényen.

Czine László jegyvizsgáló táskaszíján jól látszik a vasúton jelenleg még úttörőnek számító eszköz
Fotó: Havran Zoltán

Czine László a fejével biccent a család felé, arra utalva, hogy ők rendszeresen jegy nélkül próbálnak utazni. Mivel minket nem köt a protokoll, odamegyünk a családhoz, és a testkamera bevezetéséről kérdezzük őket. Érdeklődésünk a meglepetés erejével hat, a család tagjai hosszú másodpercekig csak bámulnak maguk elé, majd mosolyognak. Majd a családanya zavartan arról kezd beszélni, hogy sokan nem vesznek jegyet, óbégatnak a vonaton, inzultálják a kalauzt, ezért nagyon jó dolog az új eszköz.

Ezen a ponton a társaság egyik fiatal férfi tagja a fal felé fordul, és hangos nevetésben tör ki, ami az anyjára is átragad. Amikor az össznépi kacagás okairól kérdezem őket, a fiatalember – még mindig hátat fordítva – csak annyit mond, hogy ő alig szokott vonatozni. Megérkezünk a következő állomásra, ahol az egész család leszáll, majd mosolyogva néznek a távolodó szerelvény után.

Ahogy egymás után hagyjuk magunk mögött a megállókat, a jegyvizsgáló mind közelebb ér az első kocsihoz, ahol egyre nagyobb az izgalom. Egy fiatal pár is versenyt fut az idővel, az első kocsi előterében számolgatják, vajon le tudnak-e szállni Nyíradonyban, mielőtt elér hozzájuk a kalauz. Néhány percen múlt csupán, de nincs szerencséjük. A jegyvizsgáló a jegyüket kéri, amire magyarázkodásba kezdenek. A férfi arról beszél, hogy a párját kíséri haza a debreceni kórházból. Még a zárójelentést is előveszik, de mivel ingyenes utazásra az nem jogosít fel, felhagynak a védekezéssel. Szerencséjükre a következő állomás Nyíradony, ahol amúgy is leszállnak.

– A bliccelők mindig hihetetlen magyarázattal állnak elő azzal kapcsolatban, hogy miért nincsen éppen jegyük, a kifogásokkal tele a padlás. Sokszor az az érzésem, hogy előre gyakorolják. Persze vannak kevésbé csavaros eszűek is: egyikük rövid idő alatt háromszor próbálkozott azzal, hogy meghalt az édesanyja – meséli Czine László, aki közben végigért a szerelvényen, így kiderült, hogy a gyanúsan viselkedő négy nőnek valóban volt jegye.

Alig fúj egyet, máris szólnak neki, hogy az első kocsi mosdójában egy férfi bujkál. Az illető meghallhatta, hogy lebukott, mert kijön a fülkéből, pechjére azonban éppen a kalauz karjaiba sétál. A férfi nem adja meg magát könnyen, azzal védekezik, hogy röviddel ezelőtt Nyírmihálydiban szállt fel. Jól kigondolta, mert azon az állomáson nincs jegypénztár, ez pedig valós indok arra, hogy nincs jegye. Amikor a kalauz közli vele, hogy akkor vegyen tőle egyet 75 forintért, a férfi turkálni kezd a zsebében. Rövidesen azonban azzal áll elő, hogy egy fillér sincs nála, ezért pótdíjjal emelt összegről, 8075 forintról kap papírt a jegyvizsgálótól. Ha három napon belül, utólag megváltja a jegyét, akkor mentesül a 8000 forintos pótdíj megfizetésétől, ha ezt nem teszi meg, akkor fizetnie kell. A kérdés csak az, hogy a MÁV mikor jut hozzá a pénzhez.

Amint a kalauz elvonul, hamar megnyugodnak a kedélyek a kocsiban, annyira, hogy az egyik férfi azonnal rá is gyújt egy cigarettára. A vonatokon évek óta tiltott dohányzást azonban már nem látja a testkamera.

Bizonyíték is lehet a felvétel

Más vasútvonalon még nem működik hasonló testkamerarendszer, de már teszteltük Budapest elővárosában – közölte érdeklődésünkre a MÁV Zrt. kommunikációs igazgatósága. Kiemelték, hogy további testkamerák beszerzése folyamatban van, amelyeket várhatóan ősztől vehetnek használatba a jegyvizsgálók az elővárosban és országszerte több vasútvonalon. A testkamera működéséről elmondták, hogy az eszköz, amit a kalauz hoz működésbe, nyolcórányi felvételt tárol, ahonnan az adatokat egy dokkolóra töltik fel, onnan a felvételek a 16. napon automatikusan törlődnek. – Ha az eszköz szabálysértést vagy bűncselekményt rögzít, akkor a felvétel bizonyítékként felhasználható a különböző hatósági eljárásoknál – tették hozzá. (B. A.)